myjesus

egy angliából hazahozott könyvet olvasok. beth redman: i wanna be… a woman of god, vagyis istennek tetsző asszony akarok lenni, ez a címe. érdekes fejezetek következnek egymás után, melyek taglalják, hogy egy nőnek hogyan kell uralkodia tudnia dühén, hogyan viselkedhet úgy, hogy jó legyen körülötte élni. elmagyarázza, hogy helyesen kell értékelnünk magunkat ahhoz, hogy mások felé tudjunk szolgálni. a példabeszédek harmincegyet hozza fel, melyben egy aktív, a belső szépségre ügyelő, de a külsőt sem elhanyagolható, nyugodt, függőség-mentes nőről olvashatunk. ő lehet a példaképünk. fontos ugyanis, hogy kit választunk példaképnek.

egy verset is találtam a könyvben, melyet egy alkoholista anya lánya írt, arról, hogy az ő tragikusnak induló élete hogyan változott meg gyökeresen jézus segítségével. megpróbáltam lefordítani a verset, előre is bocs a rímes-rémes bukfencekért:

ott voltál-e az első pofonnál,

amikor a tányér csapódott, és sújtott az ököl?

ahogy összerogytam, a te karjaid fogtak-e föl?

a könnyár az enyém volt, vagy a tiéd?

amikor a sarki pocsolyában dideregtem,

a te öled volt-e, amelyben ültem?

ott voltál akkor?

ott voltál, atyám?

a tű szúrásánál, mi villámként csapott,

amint a hajamat tépték,

életem általad védelmet kapott?

a te árnyékod volt ott velem

sötét szobám rejtekén?

láttad-e, hogy megvernek, hogy vétkezem,

térdelek és meghallgatásra éhezem?

atyám, tényleg ott voltál?

ott voltál, mikor véget ért;

mikor szívem kettényílt?

menthetetlennek tűnt nekem,

mígnem rád talált az életem.

sírtál, mikor szavam szegtem?

jézus, a te szíved is összetörtem?

ott voltál.

szárnyaidon tengereken menekültem át,

megmutattad a megnyugvás országát.

elengedtél egy nyugalmas helyen,

kegyelmed soha nem feledem.

zsoltárok 34:18 „közel van az úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.”

hétvégén suliba mentem. és "ők" megint rám találtak. :) mármint a wycliffe bibliafordítók. három és fél éves hívőségem alatt eddig minden évben találkoztam velük valahol. most egy kedves középkorú házaspár számolt be külmissziós szolgálatáról. tizenöt éven át éltek, dolgoztak, sőt gyerekeket neveltek fel egy távoli országban a kiközösített, hindu vallású emberek között. a misszionárius házaspár, elsajátítva a nyelvet, amelynek korábban nem volt írásos formája, megalkotta a nyelvtani szerkezeteket, és írásos formát adott a nyelvnek, majd lefordította az újszövetséget erre a kis helyi nyelvjárásra. írni-olvasni tanították a helyieket, és bemutatták nekik jézust.

a férfi egy nagy kendővel a vállán beszélt. azt mondta, a nép tagjainak ez a kendő nagyon fontos, ugyanis ezzel fognak halat, ezzel törölköznek, fejükre csavarva ezzel fejezik ki, ha valakinek nagy a hatalma, és ha valakinek a tanítványai szeretnének lenni, akkor ezt a ruhadarabot adják át annak, akinek aztán egész életükben a követői, és parancsának teljesítői kívánnak lenni. a legfontosabb, hogy a kendő mindig kéznél legyen, így azt a vállukon hordják a nap minden szakában.

a kendő olyan, mint jézus: kifejezi a hatalmat, vele le lehet törölni a bűnt, alkalmas arra, hogy halakat fogjunk vele, (vagyis emberi lelkeket), és ő az a mester, akinek a parancsait érdemes követni, hiszen az nem önkényű, hanem a mi érdekeinek szolgálja. és ami a legfontosabb: jézus mindig ott van, ha szükségünk van rá, ezt ő maga ígérte… és a mai napig sem vonta vissza.

máté 28:19 „elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az atyának, a fiúnak és a szent léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé, én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”

legközelebb, amikor úgy érzed, hogy isten nem tud téged használni, akkor emlékezz erre:

noé részeges, ábrahám túl öreg, izsák pedig álmodozó volt. jákob hazudozott, lea csúnya volt, józsefet rászedték, mózes beszédhibával küzdött, gedeon félős volt, sámson futott a nők után… ráháb prostituáltként dolgozott, jeremiás és timóteus túl fiatalok voltak, éliást öngyilkos hajlam kínozta…ézsaiás pucéran prédikált, jónás menekült isten elől, jób csődbe jutott, keresztelő jános bogarakat evett, péter megtagadta krisztust, az apostolok elaludtak ima közben, márta mindenen aggodalmaskodott, a samáriai asszony elvált, nem is egyszer…

szóval nincs több kifogás! isten ki tudja használni a benned rejlő lehetőségeket.

róma 11:29 „mert megbánhatatlanok az istennek ajándékai és az ő elhívása.”

tudom, hogy ezt szégyellni kellene, nem blogot írni róla, de mindegy… a lényeg, hogy eddig nem nagyon tudtam semmit sík sándorról, csak annyit, hogy szegeden egyetemi könyvesboltot neveztek el róla. most azonban egy tanárom felhívta rá a figyelmemet, nevezetesen arra, hogy ő költőien lefordította a zsoltárok könyvét. (ha te sem tudtál sík sándorról semmit, tégy ellene, kattints ide).

elkezdtem kutatni a könyvesboltokban, de nem találtam meg a keresett művet, így az antikvárium pont hun kerestem tovább, ahol találtam is egy példányt. ezt vettem át tegnap, és rögtön bele is szerelmesedtem. egyik kedvencemet, a százharmincnyolcadik zsoltár egy részletét megosztom veled:

„mert te formáltad a veséket bennem,

anyám méhében te formáltál engem.

dícsérlek, hogy olyan csodásan lettem,

hogy csodás vagy minden művedben.

én lelkemet is látod teljesen,

nem volt előtted rejtve lényegem,

mikor alkottál a rejtek ölében,

amikor formáltál a föld mélyében.

szemeid látták minden tettemet,

és könyvedben megírva mindenek,

számlálva vannak a napok előre, még meg sem lettenek.”

három napja búzát csíráztatok. néha rám-rámjön ez a „de jó lenne egészségesen élni” mánia, de aztán hamarosan le is cseng, lehet, hogy ez is annak tudható be, nem tudom. a lényeg, hogy érdekes tapasztalatokkal lettem gazdagabb ezalatt a rövid idő alatt is: újfent jézusról tudtam meg többet.

azt írták, a búzát napi két alkalommal, langyos vízzel, egy szűrőben át kell mosni, és szobahőmérsékleten, de nem közvetlen napfényben kell tartani, míg az három-négy nap alatt kicsírázik. már eltelt egy nap is, de még nem történt semmi. na, mondom, ez kuka lesz, meghalt. aztán másnap hazamentem, és elképedve vettem észre, hogy a szemek egyszerre, mintha valami határozott karmester vezényelte volna őket, kipattantak, életre keltek. már nem is fértek el ugyanabban a szűrőben, amelyben előző nap leszűrtem. élettől dagadó, növekvő, élő, „mindent beborító” egységes szövetté kezdtek fejlődni.

persze, ahogy ilyenkor lenni szokott, éppen az a rész következett a bibliában, ahol a magok haláláról és feltámadásáról volt szó. szíven ütött. jézus volt a mag. meg kellett halnia, és fel kellett támadnia, hogy gyümölcsöt hozzon: minket. és mi is, a követői, mindannyian magok vagyunk. ez már önmagában is jó, hiszen magunkban hordozzuk az élet lehetőségét. de csak akkor tudunk életre kelni, ha előbb meghalunk: meghalunk a bűnnek, meghalunk az egónkak, felhagyunk mindennel, ami végleges halálra vezetett volna és elkötelezzük magunkat mindannak, ami örök élet, ami gyümölcshozó. és akkor nem maradunk egyedül, magányos, zsémbes öregemberként, hanem életünk végéig termő, életerős- és vidám emberekként vonzunk magunkhoz másokat, és olyan összefüggő, gazdag, „vitamindús” közösséggé alakulunk, mint a kicsírázott búza a tálban.

jános 12:24 „bizony, bizony mondom néktek: ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. a ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. a ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is”

hogy hívják a vallásos szuperhőst? á-men. :)

ha nem melózom, nem édes drágámat szeretgetem, nem a szakdolgozattal molyolok, nem iskolában vagyok vagy a háztartást próbálom vezetni, akkor a jelige magazin következő számának cikkeit cizellálom. most kaptam meg az utolsó írást, egy cd ajánlót, amely olyan jól sikerült, hogy kedvem támadt megvenni a lemezt. :) de addig is, amíg kinyit a good news, vagy a clc, meghallgattam a muzsikát a youtube-on, és gondoltam, megosztom veled is.

íme:

amikor menyasszony voltam, úgy tűnt, mintha mindenki esküvőre készülne, mintha minden magazin címlapján szerepelne ez a csodás szó, és a kirakatok mindegyike szebbnél szebb ruhákkal lenne tele.

most, hogy az anyaságon gondolkodom, vívódom és önmagamat meg- vagy legyőzöm a babavárás gondolatával kapcsolatban, úgy tűnik, minden és mindenki erről beszél. kettős gyermekbemutatás vasárnap, hármas ikrek az egyik teológus srác családjában, gondterhelt vagy örömtől ragyogó kismamák az utcán, vetélés és koraszülés a baráti körben… nem én keresem a „témát”, az keres engem, komolyan mondom. az egyik megörvendeztet, a másik elkeserít, de egyértelmű válasz még nem jött. én is anya leszek egyszer? egy biztos: egyre inkább érzem a mélységet, amit egy elvetélt érezhet, az ürességet, amit egy meddő, az aggodalmat, a felelősséget, de az örömöt is, ami az anyasággal járhat… formálódom.

most például ez a néhány adat érkezett egy hírlevélben:

európai helyzet: tizenegy másodpercenként egy abortusz, háromszázhuszonhét óránként, naponta hétezer-négyszázhatvannyolc.

az elmúlt tizenöt év húszmillió abortuszt hozott az eu huszonhét tagállamában. ez a második világháború emberveszteségeihez mérhető katasztrófa.

a kétezernyolcban az európai kontinensen végrehajtott közel hárommillió művi vetéléssel az abortusz a legfőbb halálozási ok.

ezek az igék érintettek meg ezzel kapcsolatban:

zsoltárok 127:3 „ímé, az úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.”

1mózes 2:7 „és formálta vala az úr isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. így lőn az ember élő lélekké.”

jób 7:7 „életem csak egy lehellet”

jób 33:4 „az istennek lelke teremtett engem, és a mindenhatónak lehellete adott nékem életet.”

talán már a jövő évben bevezetik a középiskolákba a gender-ideológia oktatását. nevezetesen azt fogják tanítani, hogy a biológiai értelemben vett nők és férfiak mellett megjelenik a "társadalmi nő vagy férfi-lét", ami azt jelenti, hogy egy biológiai nő élhet társadalmilag férfiként, és egy "ránézésre férfi" akár választhatja azt is, hogy ő nőként él a társadalomban.

ha furcsának találod ezen modernkori hóbortot, ajánlok egy bestsellert, ahol erről mást lehet olvasni. a bibliáról van szó. ott így írnak a kérdésről:

1mózes 1:27 "teremté tehát az isten az embert az ő képére, isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket."

nemrég döbbentem rá, hogy már csak néhány alkalom, néhány tanulással töltött péntek és szombat, és vége a sulinak. nem csak egy pár hónapra, hanem végleg. szinte felfoghatatlan, hogy elrepült ez a négy év. a teológiára még kábé féléves hívőként jelentkeztem, azért, hogy „irányítottan” tanulhassak a bibliáról, és fejlődhessen a hitem. arra csak az iskolában jöttem rá, hogy nem egy kezdő hívőnek való a teológia. ennek ellenére csodákat éltem át és nagy nehézségek, megfeszített erő és hegymagas hit által eljutottam ide, az utolsó félév végére. hiányozni fog minden.

most szombaton zoli bácsi órájáról hoztam el egy kincset. azt mondta, egyszer megkérdezte őt egy katonatársa, miért éri meg neki hívőnek lenni, hiszen neki semmit sem szabad, például rágyújtani egy cigire… ő erre azt mondta: „nekem van szabadságom arra, hogy ne gyújtsak rá. neked ez nincs meg, mert te egy pár órát sem bírsz ki cigi nélkül. hát akkor kinek a rossz, nekem, akinek „tilos”, vagy neked, aki nem tud uralkodni felette?” érdekes. minket, hívőket sokszor nagy bolondnak tartanak, mert például nem gyújthatunk rá, és egyéb „tiltásokat” „kell” betartanunk. pedig nem nagyobb badarság pénzt és időt áldozni valamire, aminek a vége tüdőrák, de legalábbis fulladó tüdő, mélyülő hang, áporodott szájszag, és sárga bőr?

a hívő élet, folytatta zoli bácsi, olyan, mint a versenysport. a végső cél az arany. a sportolónak a dobogón, a hívőnek a mennyben megkapott arany. ezért mond le mindarról, ami a világban „örömforrás”: finom ételekről, nagy lustulásokról, hajnalig tartó dorbézolásról vagy sokszor csak egy jó beszélgetésről. a cél elérése azonban feledtet mindent, amiről le kell mondani, mert egy nagyobb öröm elérése lebeg a szemeink előtt. önkén, bár néha nehezen mondunk le dolgokról, és néha kemény dolgokat vágnak az arcunkba ismerőseink, szeretteink… és néha bizony magunk is azt gondoljuk, lehet, hogy nekik van igazuk, és irányt, életcélt kellene változtatni… de aztán mégis, összeszedve magunkat, elindulunk a cél felé, ahol, tudjuk, vár minket az aranyérem - isten jelenléte. szeretek ilyen célért futni, és jó, hogy ilyen megbízható edzőm van.

apostolok cselekedetei 24:20 „de semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az úr jézustól”

a szakdolgozatom írásában a következő lépés egy amerikai adventista pásztorral való találkozás volt. a lelkész kint vakokkal foglalkozik, ezért gondoltam, megkérdezem néhány dologról a munkájával, tapasztalataival kapcsolatban.

a beszélgetésünk előtt egyik kedvencemről, a tékozló fiú történetéről prédikált az érdeklődőknek. ahogy édes drágám mondta később: „nagyon érdekes dolgokat mondott. a disznók szemszögéből még sosem hallottam ezt a történetet!” a pásztor valóban extrém dolgokat mesélt a disznókkal való találkozásáról. (a sztori ott kezdődik, ugye, hogy egy nyegle fiatalember arcátlanul apja elé áll, és azt mondja, unom már, hogy arra kelljen várnom, hogy meghalj, add hát ide az örökségemet, hadd kezdjek új életet távol innen, a saját szabályaim szerint - nélküled. az apja szó nélkül megtette, amit kér, és a fiú boldog volt. egy ideig. utána ugyanis már disznók őrizőjeként látjuk őt, aki csak akkor ehet a moslékból, ha a disznók hagynak neki.) „figyeljük meg ezt jól! a világban mindenki a saját javát védi. te éhen halhatsz, kit érdekel, az a fontos, hogy a biznisz menjen, a disznók jóllakjanak, a vagyon gyarapodjon.” – mondta a pásztor. „egyszer voltam egy farmon, ahol a feleség azt mondta, ha a férjét akarom látni, fel kell mennem a disznóólba. na, neee, gondoltam, én oda nem megyek be. meglepődve láttam, hogy a disznóól ajtaján egy csengő várt. hát csengettem, és örültem, hogy olyan figyelmesek, hogy egy csengőt szereltek fel az érkező vendég érdekében, hogy ne kelljen bemennie a bűzbe. a farmer azonban azt mondta: nem miattad van az felszerelve. hanem azért, hogy be ne gyere az ólba, és meg ne fertőzd az esetleges betegségeiddel, vírusaiddal az állataimat!- magyarázta a farmer. értitek? a farmer nem engem, nem az érkező embert kímélte meg, hanem az állatait! úgy is mondhatnám, hogy számára én voltam a piszkos disznó!”- mesélte derűvel az arcán. „a történetben szereplő fiú rosszabb sorban volt, mint a malacok. de még ekkor sem akart visszamenni az apjához. mi is így vagyunk, nem? a világ megcsal, csak a vesztünket akarja, mégsem megyünk vissza az atyához, istenhez, bocsánatkérőn, megalázkodva. csak akkor jutunk el oda, amikor már nem bírjuk, és belátjuk, hogy nem tudunk saját erőből „túlélni”.

a történet nem a fiúról szól, hanem a szerető atyáról. aki, miután kábé szembeköpték, és közölték vele, ideje lenne meghalni, és odaadni a pénzt, mégis, tudott örülni fia visszatértén. pokollá is tehette volna visszajöttét, de nem: ő felnyalábolta hosszú ruháját, és rohant, rohant a rég nem látott fiú felé. felöltöztette, gyűrűt húzott az ujjára és lakomát rendezett neki. mert ő ilyen volt. isten ilyen. őt nem lehet kiérdemelni, nem lehet „elég jónak” lenni, hogy kegyeskedjen szeretni. ő szeret ingyen, feltétel nélkül, „csak úgy”.

hóseás 14:5 „kigyógyítom őket hűtlenségökből; szeretem őket ingyen kegyelemből, mert elfordult tőlök az én haragom.”

furcsa világban élünk. az emberek kirekesztették istent az otthonaikból, az iskolából, a társadalom minden szférájából, és közben azon csodálkoznak, hogy isten „miért engedi” a szörnyűségeket az életükben, az ország életében, a világban.

nem hisznek a csodákban, nincs hit vagy bizalom a szívükben, és még csodálkoznak, hogy isten „nem működik”, nem „mutatja magát”.

az emberek ezen kívül elutasítják isten életigenlő kéréseit, mondván, azok irreálisak, a mai ember számára kivitelezhetetlenek. de ugyanakkor csodálnak olyan embereket, akik más isten, más szellemiség vagy kultúra hatására tesznek hasonlóan „kivitelezhetetlen” dolgokat. ha keresztényként azt mondom, nem költöztünk össze a vőlegényemmel házasság előtt, kinevetnek, azt mondják, betegek vagyunk, ha egy más vallású azt mondja, életében csak gyermeknemzés céljából él szexuális életet, arra felnéznek. ha azt mondom, böjtölök, mert így kerülök közelebb istenhez, őrjöngenek, mégis, a nőcis weboldalak „csöpögnek” a böjttel kapcsolatos jó tanácsoktól, felmagasztalva annak lelki-testi előnyeit.

két cikk is elém került nemrég.  az egyik írás azt mondja, a hosszú élet titka a rendszeres diéta, hiszen nem tudjuk, honnan származnak ételeink, és így könnyen telítődhetünk méreganyagokkal, ezért hát böjtöt tart mindaz, aki ügyel az egészségére, aki "épeszűnek", logikusnak tartja magát. érdekes, hogy ezt a cikket rengetegen olvassák, és meg is fogadják. pedig isten sem kért mást, maximum nem a neten közölte ezt velünk, hanem a bibliában. a másik cikk arról szólt, hogy „nem szinglik által jut előrébb magyarország”, és azt taglalta, mennyire nagy szükség lenne szerető családokra, és egymás iránti bizalomra, mert ezek hiánya kihat az egész társadalom fejlődésére (példának hozta a fejlett hollandiát, ahol az üzleti bizalom alapvető, és hazánkat, ahol pedig ez egyáltalán nem jellemző). megint csak istent tudom emlegetni, akinél a szeretet, a bizalom, és az elköteleződés olyan kérések, melyeket meg tud áldani: ezt várja tőlünk, és ezt nyújtja ő is. a szociológusok és az egészségügyesek (akaratukon vagy tudtukon kívül) tehát kimutatták, hogy az istent követő életmód lenne kívánatos és boldogító.

jó lenne visszatalálni istenhez. rá kellene jönni, hogy ő nem az örömtől tilt el, hanem az érdekünkben állít fel szabályokat. testi tisztaságra int a kihasználtság, kiégés, nemi betegségek és abortusz elkerülése miatt, böjtöt kér a csendesség, lelki tisztulás és megújulás miatt, pletyka-mentességet kér annak pusztító mivolta miatt, és még lehetne sorolni. istent követni, úgy is mondhatnám: jól felfogott érdekünk.

5mózes 13:4 „az urat, a ti isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és az ő parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és ő hozzá ragaszkodjatok.”

egy helyes irányba terelő, lelkemet megnyugtató és a jövőben is hasznos weboldalon találtam ezt az imát:

adj nyugalmat, uram, csillapítsd nyugtalan szívem verését, és tégy rendet a gondolataimban, ideges járásom tedd kiegyensúlyozottá, fordítsd el tekintetemet a múlandó jelenről a maradandó örökkévalóság felé.

zaklatott  napjaim közepette adj olyan nyugalmat, mint ami a fennkölt hegyekből árad, idegeim feszültségét törd meg azzal, hogy emlékezetembe idézed az egyhangúan tovahömpölygő folyók idegnyugtató zenéjét.

segíts, hogy fölfedezzem az alvás titokzatos helyreállító erejét, taníts meg arra a művészetre, hogy egy pillanat alatt felüdüljek, ha megállok egy percre, hogy megcsodáljak egy virágot, hogy beszélgessek egy régi barátommal, vagy szóljak egy jó szót valakinek.

naponta juttasd eszembe, hogy a versenyt nem a kapkodásommal nyerem meg, és hogy az élet többet jelent, minthogy egyre több terhet veszek a nyakamba, add, hogy megtanuljam a toronymagas tölgy ágaitól és gallyaitól, és tudatosuljon bennem, hogy a nagyságuk és az erejük állandóság, egyformaság és türelem által növekszik.

adj egy lassúbb tempót, uram, és serkents engem arra, hogy gyökereimet mélyre eresszem, maradandó értékekre találjak benned, hogy felnőhessek a magasba, és egyre inkább azzá legyek, amivé te szeretnél engem.  

ámen.

a fejér megyei hírlap egyik cikkét olvastam a neten, amely egy haitiről hazánkba érkező nőről szól, aki az ottani árvaházat vezette, és vezetné ma is, ha nem szólt volna közbe a tragédia. „haitin rengeteg az emberrablás, ezért a turizmus sem jelenthet megoldást az anyagi problémákra. nemrégiben egy menyasszonyt ragadtak el a bűnözők, aki, miután fizettek érte, kiszabadult, ám a történtek annyira megviselték, hogy öngyilkos lett. az emberek mohók, kapzsik – ez a fő baj. pedig isten előtt mindenki egyforma. alice barthole az összes pénzét az árvaházra költötte, amióta az létezik. hiszen, ahogy mondja, neki nincs szüksége semmire. – annyit megtanultam az életben, ha másokon segítesz, azzal segítesz legjobban magadon is. fölösleges halmozni a vagyont: a sírba úgyis a pénzed, a ruháid, a házad, a kocsid nélkül mész. isten előtt ugyanolyan meztelen vagy. sokan kérdezik, öregségemre miért nem teszek félre magamnak egy kis pénzt? mi lesz velem a jövőben, ha majd nem tudok dolgozni? a jövő nem az enyém: istené. majd ő gondoskodik rólam.”

róma 8:35,39 "kicsoda szakaszt el minket a krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é? sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az istennek szerelmétől, mely vagyon a mi urunk jézus krisztusban.”

évnyitó istentisztelet volt a teológián. zoli bácsi beszélt arról, hogy „akkor, amikor még tilos volt”, érettségi dolgozatában a bibliáról is írt, hiszen érettségi tétele a „vajon ment-e a könyvek által elébb a világ?” volt. úgy gondolta, nem teheti meg, hogy nem ír élete használati utasításáról, a szent könyvről. néhány másik társának is megfordult a fejében ez az „eretnek” gondolat, de inkább nem kockáztattak. szeretem azokat, akik „mernek kockáztatni”. már nem az első és nem a második történetet hallom „abból a korból”, amikor „önmaga alatt vágta a fát” az, aki mások előtt borzongató vakmerőséggel és meglepő önbizalommal megnevezte élete urát: a rendszer helyett - jézust.

vajon én hogyan vallanék jézusról, ha egyetemi felvételim, munkahelyem megtartása, a gyerekem boldogulása, vagy az életem lenne a tét? a „látszat ellenére” nem kis kockázata van a dolognak:

máté 10:32,33 jézus mondja: „valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei atyám előtt, a ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei atyám előtt.”

1jános 4:15 „a ki vallja, hogy jézus az istennek fia, az isten megmarad abban, és ő is az istenben.”

róma 10:10 „mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.”

róma 10:9 „mert ha a te száddal vallást teszel az úr jézusról, és szívedben hiszed, hogy az isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol.”

a látássérültek istenképéről írom a szakdolgozatomat a teológián. ezért most keresem az „alanyokat”, és kérdőívet küldözgetek, hogy egy mély, és az igazságot tükröző képet kapjak arról, hogy a vakok hogyan látják istent és hogyan gyakorolják hitüket.

egyik délután edittel ültünk be egy kávézóba, hogy faggathassam jézussal való kapcsolatáról. kérdeztem, mondták-e már neki, hogy fogyatékossága büntetés istentől, amire „persze” azt mondta, igen. ő viszont sosem tekintette büntetésként „állapotát”. „gondolj bele” – mondta – „amikor a szomszéd szobában szól a tévé, mennyit kell imádkoznom, hogy ne érjen el a szívemig a sok mocsok, ami abból árad, ne rombolja a hitemet, az önbecsülésemet, a világról alkotott képemet… hát, mi lenne, ha még ha látnám is mindezeket?!”

edit egyébként kilencévesen döntötte el, hogy hisz istenben, és őt kéri, hogy segítsen élete minden percében. azóta eltelt két évtized, ő pedig egész életét istennel éli. járt már lengyelországban, franciaországban és izráelben is, itthon pedig rendszeres segítője afrikai bevándorlóknak. lelkigondozza őket, munkát vagy kerekesszéket szerez nekik, és mikor tőlem megtudta, hogy létezik olyan, hogy bamako rali, egészen fellelkesült, hogy azt neki találták ki.

a beszélgetés végére teljesen lesokkolt ez a vak nő, a hite, az élete, a kérdései, a kihívás, amit elém állít: élj áldás-központú életet, keresd a jót mindenben, abban is, amiben senki más nem gondolja, hogy egyáltalán van valami jó.

isten ezen a földön nem ígért problémamentes életet, (és hiszem, hogy a próbákon át tanít, erősít) de aki benne bízik, legyen az gazdag vagy szegény, fiatal vagy öreg, látó vagy vak, azt megsegíti - és semmi, de semmi nem történik az ő háta mögött.

zsoltárok 34:19 „sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az úr.”

valentin napi wellness hétvégén voltunk édes drágámmal. az utat ajándékba kaptuk, és hetek óta izgatottan készültünk rá. korábban el sem tudtam volna képzelni, hogy ilyen pihentető és mozgalmas lehet az egész napos szauna, fürdés, masszázs, sókamra, séta, evés, alvás kombinációja. :) édes drágám alaposan megfázott, így volt egy tehetetlenül, aggódva és félálomban töltött éjszakám, de legalább visszaadhattam neki azt, amit ő tett értem anno, nászutunkon. :(

a masszírozást egy hölgy végezte. kicsit féltem tőle, hogy majd valami varázsszert ken rám, vagy, hogy megvuduz, de semmi efféle nem történt. elmondta ugyan, hogy a vese az a szerv, ahonnan minden energia származik, ezért mindig melegen kell tartani, de erről nekem isten jutott eszembe, nem a keleti gyógymódok. „isten a szívek és a vesék vizsgálója” – mondtam magamban, és elhatároztam, hogy hazaérve utána olvasok, vajon milyen jelentőséggel bír a vese a hit világában.

ezt találtam egy bibliás weboldalon: „a zsidók a vesét tartották az öröm és a bánat kedélyváltozása kiinduló helyének, valamint a lelkiismeret megszólalása, s általában az ember belső élete központjának (jer 17, 10; 20,12). a vesét, a szívet és a bensőt tekintették az akarat és a személyiség központjának anélkül, hogy közöttük világos különbséget tettek volna (zsoltárok 7,10; 16,7; példabeszédek 23,16; jeremiás 12,2; jelenések 2,23), ezért szerepel a magyar bibliafordításban is egymás megfelelőjeként a szív, benső és a vese (zsoltárok 73,21).”

sajnos nem tudtam megelégedni ezzel a válasszal, még mindig nem igazán értem, miért tulajdonítanak ilyen nagy jelentőséget egy szervnek (a biblia és a keleti gyógyítás egyaránt), miért feltételezik, hogy a hangulatváltozás központi helye stb., de azért jó volt megtudni ezt-azt a veséről (pl. azt, hogy egy égési sérültnek a veséje szokta feladni a szolgálatot, és azért halnak meg közülük sokan, nem az égés miatt. ugyanis az égett bőr nem képes tehermentesíteni a vesét, nem méregtelenít a vese helyett/mellett, így a vesére hárul minden munka, de nem bírja egyedül).

néhány vesével kapcsolatos ige:

zsoltárok 51:8 "ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcsességre tanítasz engem."

zsoltárok 73:21 „hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim: akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.”

jeremiás 17:10 „én, az úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.”

jelenések 2:23 „ én vagyok a vesék és szívek vizsgálója; és mindeniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint.”

a következő sajtóhirdetéseket a szingapúri egyház adta fel, én pedig katótól kaptam. :)

el tudod képzelni, mennyibe kerülne a levegő, ha valaki más szolgáltatná? isten

mit kell tennem, hogy felkeltsem a figyelmedet? adjak fel egy ujsághirdetést? isten

ha elszalasztottad a hajnalt, nem baj. holnap csinálok neked újat. isten

ne feledd az esernyődet. nekem öntöznöm kell a növényeket. isten

melyik részét nem érted annak, hogy “ ne… ”? isten

beszélnünk kell egymással. isten

szeretem az esküvőket, hívj meg a tiedre. isten

ezt a “ szeresd felebarátodat ”... én komolyan gondoltam. isten

olvastad már az én best selleremet? komoly kihívás. isten

örömmel viszem a keresztedet, gyere. isten

nem vagy egyedül, itt vagyok neked én. isten

kereslek téged, válaszolj nekem. isten

ma reggel azzal fogadott édes drágám, hogy éjjel megpróbálták feltörni az autónkat. nem ez az első eset a társasházban: a zárt garázsban korábban két autó ablakát zúzták be, és több biciklit loptak már el ismeretlenek. sőt pár hónapja a mi tárolónkat is tárva-nyitva találtam... de nem hiányzott semmi. ritkaságszámba menő bringám a dánielével együtt, a porszívó és a műfenyő :) valami csoda folytán érintetlenül maradtak.

a mostani eset mélyebben érintett. az autót ugyanis a szüleimtől kaptuk, és mindig extra adag feszültséggel, ideggel gondolok erre a használati tárgyra: hogyan számolok el vele, ha valami kár éri? ennek ellenére reggel végig áldottam istent a buszon, hogy az autót nem sikerült ellopniuk, "csak" az egyik ajtót feszegették, és tették tönkre rajta a zárat. biztosítónk nincs (vagyis van, de neki fentebb van az irodája), mégis, a társasház üzemeltetője azt mondta, még arra is van esély, hogy az ő biztosítójuk fizet.

ebben az érthetetlen esetben is meg tudtam nyugodni és békém volt, hogy nem lett nagyobb baj... hála ezért istennek! próbákat mindig kapunk, életünk sosem lesz zökkenőmentes, még istennel sem, hiszen a bűn-uralta földön élünk, és (még) nem a mennyben.

ezt a dora rappard verset "kaptam" ma:

csak állj őrt hittel!

csak ne csüggedj el!

nagy a sötét?

múlik már éje,

s új hajnal fénye

ragyog feléd.

csak fegyverben légy!

mert az ellenség

mindig közel!

ám visszaveri

a golgotai

győzelmi jel.

jános 14:27 "békességet hagyok néktek, az én békességemet adom nektek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!"

bemerítésem emlékére készítettem ezt a prezentációt: klikk ide!

valentin nap közeledtével, úgy gondoltam, készítek valami romantikus meglepetést a fiataloknak, akikkel foglalkozunk. vettem néhány valentin napi képeslapot, amin szerelmes szövegek vannak. majd pirossal „folytattam” ezeket az előregyártott vallomásokat, mintha jézus írta volna őket: „nem tehetek róla, féltékeny vagyok, de szeretlek! (2 mózes 34,14), xxx, jézus… vagy: „szeress akkor is, ha fáj! én mindig szeretlek! (példabeszédek 3,12) xxx, jézus. mindegyiket megpróbáltam más-más üzenettel ellátni, és egy borítékba rejtettem őket. feladónak odaírtam: jézus, címzettként pedig, hogy: te.

egy farsangi iskolai mulatságnak (is) köszönhetően végül senki nem jött ifi alkalomra. dániellel bibliai társasjátékoztunk egyet (ezt terveztük velük), majd a leveleket otthagyva eljöttünk. elhoztunk kettőt, azt apósomnak meg lonni néninek adtuk oda.

valaki azt mondta, a valentin napnak semmi köze jézushoz. nem mondott újat. ha azonban a valentin nap a szerelem ünneplése, kár elpocsékolni egy-két hete/hétig tartó, szexuális töltetű, felületes kapcsolatok megünneplésére. miért ne világíthatnánk rá ezen a napon is az igazi szerelem szerzőjére, a feltétel nélkül szeretőre, a szeretet forrására: jézusra?

1jános 4:8 „az isten  szeretet.”

januártól a  szentírás szövetség lélekfrissítő című bibliaolvasó vezérfonalát használom a napi igeolvasáshoz. a mai egy vicces tanáccsal ér véget:

„mikor nem tudsz elaludni, ne a bárányokat számold, hanem beszélgess inkább a pásztorral!” (arno backhaus)

zsoltárok 63:7 „ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem”

valahogy mindig „úgy alakul”, hogy ha a hitem egy kicsit megbillen, találkozom valakivel, akinek élete, hite és bizonysága visszaállít a megfelelő egyensúlyi állapotba. hitemet nehéz megtartanom. van olyan, hogy nap mint nap át kell gondolnom az életem, meg kell erősítenem magam abban, (vagy hagynom magam megerősíteni isten által), hogy igen, amit érzek, amit megélek, az valós, létező, igaz.

hiszen sokszor van, hogy „a világ” józanságával felráz, és rám üvölt: „normális vagy? így nem lehet csinálni, szállj le a földre, menj el pénzt keresni, szabadulj föl, szórakozz… és kezdj el élni, mert ez nem élet.” és a könnyeimen át már tényleg nem tűnik az élet "működőképesnek", boldognak jézussal. sokkal inkább egy múló bolondságnak, amely akadályoz a normális életvitelben.

és ilyenkor, amikor a gyanú, hogy „rosszul élek”, beárnyékolja pillanataimat, óráimat, (de napoknál sosem többet), megjelenik valaki, aki felráz, visszaterel. most egy lánnyal találkoztam, akivel a jeligébe készítettem beszélgetést. három éve jár jézussal, és a depresszióból való szabadulás, az asztmából és a gerincbántalmakból való gyógyulás csak egy pár példa arra, hogy milyen csodákat élt, él meg.

azt mesélte, jézus nap mint nap tanítja őt. egyszer várt valakire, és nagyon hideg volt. már-már azon kezdett mérgelődni, hogy emiatt a valaki miatt fog megbetegedni ebben a cudar időben. két út volt előtte: vagy vádolni fogja őt, vagy önsajnálatba temetkezik… de aztán eszébe jutott, hogy van még egy lehetőség: a biblia szerint lehetőségünk van eldönteni, min gondolkodjunk (ld. a pár nappal ezelőtt idézett filippi 4:8). csak azokon, amik jók és tiszták. így elhatározta, jót fog gondolni, sőt imádkozik azért, akit olyan reménytelenül vár. "bárcsak mindig le tudnánk küzdeni az önzésünket, és nem magunkat sajnálni, hanem másokért élni!" - mondta befejezésül.

amikor ilyen isten-vezette életekről hallok, mindig erősebb gyökeret ereszt bennem a hit, a jézus iránti elköteleződés, és tudom, tudom, tudom, hogy jó irányba megyek. tudom, hogy „jól élek”.

5 mózes 5:33 „mindig azon az úton járjatok, a melyet az úr, a ti istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön”

lídia imaközösségben voltam tegnap. a filippi 4-et vettük, és (nem először, sőt, tudom, nem is utoljára) úgy éreztem, nekem szólnak a sorok, nekem íródtak a bátorítások és tanácsok:

filippi 4:4-9 „örüljetek az úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! a ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. az úr közel! semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az isten előtt.

és az istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a krisztus jézusban.

továbbá, atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok. a miket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek istene veletek lesz.”

filippi 4:11 „megtanultam, hogy azokban, a melyekben vagyok, megelégedett legyek.”

filippi 4:19 „az én istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőségesen a krisztus jézusban.”