egyet nem értek: ha egy mosógépen van sportcipő-program, akkor miért megy tönkre a gép, ha kimosok vele egy sportcipőt? ugyanis ez történt. ez már csak hab volt a tortán, a hasfájás, a vasalnivaló, és az, hogy a fájdalmaim miatt a férjem kényszerült krumplit sütni, szóval, ezek már teljesen kikészítettek, mikor a mosógép leverte a biztosítékot, és végképp befejezte pályafutását. magamban dühöngtem. édes drágám meg leeresztette a gépből a vizet, megkereste a márkaszerviz számát, mindezt az ő kis csendes stílusában.

egy-két dolog eszembe jutott az eset kapcsán. az egyik, hogy mindenben meg lehet látni egy negyed milligrammnyi jót, ha nagyon akarjuk. miután kidühöngtem magam, leültem, és gondolkodtam, istenem, adj, kérlek valami vigasztaló gondolatot, megnyugvást. végül felderültem egy egyszerű kis dolgon: jéé, hiszen előző nap kimostam mindent, így vannak tiszta ruháink előre vagy tíz napra, semmi gond, még akkor sem, ha csak napok múlva jön a szerelő.

a másik dolog, amin elgondolkodtam, az a tapasztalat. nekem, akinek, háát, világiként volt egy-két (öt) pasija (ilyen-olyan szinten), elképesztően rutinosan kellene mozognom a házasságban, annak minden területén, a konfliktus-kezeléstől a pénz beosztásáig… nem? hisz ezzel kecsegtet a világ! legyen sok kapcsolatod, szerezz tapasztalatot, minél többet, annál több-jobb-dörzsöltebb leszel, élj együtt a leendő pároddal, mert anélkül nem élet az élet. ennek ellenére a házasságunk minden szintjét tanulom, és szinte semmiben nem vagyok járatos, nem úgy, mint a férjem, akinek sosem volt még kapcsolata előttem. magabiztosan dönt pénzügyeinkben, vígasztal és vezet, dönt, beoszt és tervez… honnan vette a „tudományát”? honnan tudja, hogy viselkedik egy férj? és mégis…

szivesen elmesélném a „mai fiataloknak”, hogy ne dőljenek be: tévedés azt hinni, hogy ha egy rakás kapcsolatod van, akkor a házasságban is jobban fogsz működni! nem. minden egyes kapcsolatban ugyanazt a hibát követtem el: alacsony önbecsülésemnek „köszönhetően” szinte ki volt rám írva, hogy rúgjál belém, légy szíves. és mindenki meg is tette. a következő kapcsolatba már az előzőnek a csalódásával, gyanakvásával, kiégéssel, negatív érzésekkel érkeztem. mindenki mással dobott ki, az egyiknek okos, a másiknak buta voltam, az egyiknek (nem) túl szép, a másiknak nem elég sovány… mindig mindenkiben van hiba, kifogásolnivaló. egy személyhez kell az életben hozzászokni, alkalmazkodni, idomulni, nem kell/lehet másokon ezt „próbálgatni”. sajnálom, hogy „tapasztalt” vagyok. sajnos, visszacsinálni nem lehet. pedig megtenném. 

példabeszédek 14:12 "van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út."

példabeszédek 14:15 "az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz."