myjesus

két hete vagyok itthon. pihenek, épülök a műtét után. olvasok. látogatókat fogadok. gondolkodom. a miértek és a hogyanok fellege elvonult végre. újra felragyogott a nap, az a nap, melynek fénye és melege jobban kell, mint az étel vagy a levegő: isten békéjének napsugarai…

élek! ("persze, hogy élsz, egy laparoszkópiás műtétet nem kell azért ennyire túldramatizálni!" - mondhatnád te. pedig tévedsz. két óra mélyaltatás alatt át- majd visszarendezték az egész belső berendezésemet. ennél kisebb beavatkozásokba is belehaltak már emberek.)…

jó lenne, ha szavakba tudnám önteni a kórházban töltött négy nap eseményeit. nem csak neked, önmagamnak is. de az igazat megvallva, ez elég reménytelennek tűnik.emberileg, címszavakban: „halálfélelem, majd tökéletes nyugalom. mezítelen test. az én testem. megnézik,…

az elmúlt napokat a derűlátás és a félelem hullámai között hánykolódva töltöttem. ezt azért kínos most leírnom, mert majd’ minden családtagom és barátom elmagyarázta, hogy miért nem kell félnem az előttem álló műtéttől. gyakorlatilag lekicsinyelték a félelmeimet,…