az elmúlt napokat a derűlátás és a félelem hullámai között hánykolódva töltöttem. ezt azért kínos most leírnom, mert majd’ minden családtagom és barátom elmagyarázta, hogy miért nem kell félnem az előttem álló műtéttől. gyakorlatilag lekicsinyelték a félelmeimet, azt a rettegést, amely akkor tört rám rohamszerűen, amikor jobban bele mertem gondolni abba, hogy lesz egy nap, melyen kiürítik a gyomromat, majd elaltatnak, lyukat fúrnak belém, és eltávolítanak olyan sejteket, amelyek elszaporodtak ott, ahol nem kellett volna.
egy leckét nagyon alaposan megtanultam az elmúlt napokban. azt, hogy a félelmeimet magamnak kell legyőznöm. ha vannak is mellettem bátorítók és segítők, fogalmuk sincs, min megyek át valójában (az ember valóban nyomorult vígasztaló, ahogy jób könyve is írja...). a műtétre sem mehet be más helyettem: nekem kell ott lennem. engem vetkőztetnek le, szúrnak meg, altatnak el… a műtőbe lépő orvos sem érez együtt velem: neki én nem egy nő leszek majd, nem valakinek a felesége, nem gyermekek jövendőbeli anyja, nem egy név… csak egy betegség. emberileg nézve tökéletesen egyedül leszek ebben a kritikus helyzetben. (ennek kapcsán azt is megtanultam, hogy soha, senki félelmét ne minősítem, bíráljam, hiszen számára az ő baja a legrémisztőbb, legnagyobb nyomás, ami szétveti a szívét…)
aztán megfogalmaztam, hogy tulajdonképpen mitől is félek: attól, hogy „emberek kezébe esek”. vagyis testem, egészségem, épségem órákon át egyetlen embertől függ majd, aki lehet éppen álmos, ideges, vagy részeg, másnapos, migrénes, én pedig, mivel elaltatnak, semmit nem tudok tenni saját védelmem érdekében. teljesen ki leszek szolgáltatva... a bibliában dávid király is ettől retteg! nem akar emberek kezébe esni, hiszen az maga a vég, a reménytelenség!
1krónika 21:13 „és monda dávid gádnak: nagy az én szorongattatásom! hadd essem inkább az úr kezébe (mert igen nagy az ő irgalmassága) és ne essem emberek kezébe!”
persze, amikor ezen a félelem-hullámon sikerül felülkerekednem, észreveszem, hogy isten csodálatos igékkel vígasztal, és biztosít afelől, hogy ő mindenen felül isten, és, hogy nem kell félnem, hiszen látszólag vagyok csak egy orvos kezében: valójában ő felügyel mindent!
a következőket olvastam az elmúlt időszakban:
zsoltárok 23:4 „még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy”
jeremiás 30:11, 17 „veled vagyok én, azt mondja az úr, hogy megtartsalak téged (…) mert orvosságot adok néked, és kigyógyítlak a te sérülésedből, azt mondja az úr.”
zsidók 13:6 „az úr az én segítségem, nem félek”
zsoltárok 57:2,3, 11 „könyörülj rajtam, oh, isten, könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem, és szárnyaid árnyékába menekülök, amíg elvonulnak a veszedelmek. a magasságos istenhez kiáltok, istenhez, aki jót végez felőlem. (…) mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.