két hete vagyok itthon. pihenek, épülök a műtét után. olvasok. látogatókat fogadok. gondolkodom. a miértek és a hogyanok fellege elvonult végre. újra felragyogott a nap, az a nap, melynek fénye és melege jobban kell, mint az étel vagy a levegő: isten békéjének napsugarai átjárják ezeket az egyedül töltött napokat.
most ez a dícséret fogalmazza meg a leginkább azt, amire leginkább vágyom:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.