myjesus

*jó szerencse, semmi más?

nem hiszek a sorsban. nem hiszem, hogy egy-egy élethelyzetbe bele kell törődnünk, azzal, hogy „nekünk az a sorsunk”. nem hiszem, hogy valakinek az lenne a sorsa, hogy egész életében beteg, elhagyott, boldogtalan, vagy éppen arra van predesztinálva, hogy gazdag és sikeres legyen.

felelősek vagyunk a sorsunkért, és igenis van választási lehetőségünk. én erről győződtem meg, amikor egyszer egy múmia-kinézetű törpével találkoztam, aki elutazott kölnbe az ifjúsági világtalálkozóra, hogy a többi fiatallal együtt imádja istent. mondhatta volna, hogy „nekem az a sorsom, hogy egy szerencsétlen törpeként, mellőzve éljek…” de nem ezt mondta. amikor vasárnap találkoztam edittel, aki vak, és a menekültekért küzd, járt már izráelben, meg ki tudja még, mit csinált és hol, akkor azt mondtam, nincs olyan, hogy sors. isten van. szabad akaratot adott. mert ez nagy fegyver ám. a döntési szabadság fegyverével ruházott fel: dönthetünk, hogy nélküle élünk, vagy vele. hogy sajnáltatjuk magunkat, vagy előnyt kovácsolunk mindenből. hogy küzdünk, vagy feladjuk.

nem hiszek a sorsban. istenben hiszek, akinek terve van mindenkivel, és ha valaki kéri őt, meg is mutatja ezt a tervet, sőt segít az út során, eljutni a célba. én éltem isten nélkül, nem kommunikálva vele, a magam feje után menve, de két és fél éve őt választottam. hatalmas a különbség.

isten tele van lehetőségekkel. nincs sors. nincs elkerülhetetlen, szomorú, tragikus végzet. fordulatokkal teli világ van, ahol te választod meg, mire mondasz igent. szabad akarat van, mert isten úgy találta ki a világot, hogy változatos legyen. minden kereszteződésnél mondhatod, hogy erre, vagy arra, és aszerint fog alakulni az életed. a következő kereszteződésnél választhatod istent is. új utakra vezet. 

lukács 1:49-50 „mert nagy dolgokat cselekedék velem a hatalmas; és szent az ő neve! és az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, akik őt félik.”

zsoltárok 16:5 „az úr az én osztályos részem (…), te támogatod az én sorsomat.”