azt mondta, sokszor olyan mély sebeket hordozunk, hogy képtelenségnek tűnik megválni tőlük, eltörölni őket. mesélt egy lányról, aki annyi sebet hordott a szívén, hogy felvágta az ereit, hogy inkább fizikai fájdalmat érezzen, az tán elviselhetőbb. aztán imádkoztak érte, két órán át keservesen sírt, majd hazament, és érezte, hogy isten kiműtötte szívéből a fájdalmat. amikor átöltözött, látta, hogy nem csak a szívéből, a testéről is eltűntek a sebek.
imával és figyelemmel, a szent szellem segítségével "rájöhetünk" egykori bűneinkre, vagy olyan eseményekre, amelyek fájdalmat okozhattak akár gyermekkorunkban. volt, hogy így világosodott meg előttem egy-egy bűn. "eszembe jutott", hogy milyen okkult dolgokat csináltunk barátnéimmal hatodikos osztálykiránduláson. pedig az agyam legmélyén volt ez az eset már, nem is emlékeztem rá. aztán egyik nap feljött a felszínre, hogy megszabaduljak tőle. a vasárnapi alkalmon pedig eszembe jutott egy tizenhárom évesen "kihallgatott" párbeszéd két hozzám közel álló ember között. mindegy, hogy kik voltak azok, de tény, hogy ez alapja lehetett későbbi lelki életemnek, női mivoltomnak, és tény, hogy egy ilyen teherrel nem léphet az ember egy házasságba. sírtam, mikor belém hasított ez az elfeledett emlék. nagyon sírtam. és szívemből megbocsátottam annak az embernek, akit felhozott a szent szellem a szívemben.
ha nem velem történik, el sem hiszem. hiszen, amire nem emlékszünk, az nem jöhet elő tizenpár év múlva, ugye, ezt diktálja a józan ész. de a józan észt legyőzi a szent szellem, és világosságra hoz dolgokat.
nem kell többé cavinton.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.