nyár óta nem írtam arról, mennyit tanulok a kerten, a természeten keresztül istenről - ha sikerül az agyamat lecsendesítve járnom az utam.
egy hétvégi, szép őszi napon csipkebogyó-gyűjtésre szántuk el magunkat. kettesben felsétáltunk a hegyre, ahonnan békességes, mesés látvány tárult elénk. szusszantunk egyet, majd dániel vörösen izzó bokrokat kutatott fel, én meg szedni kezdtem a bogyókat. órákig szöszmötöltünk. nagyon lassan telt a kosár… a szúrós ágak véresre szaggatták kesztyűtlen, „szedő kezemet”: nem kímélték az érzékeny körömágybőrt, és a tenyeremet sem.
később, egyhetes szárítás után aztán nekiláttunk a lekvárfőzésnek. a kavargatástól és a passzírozástól végül már remegtek a karjaim, mégis, másnap örömmel és büszkeséggel tettem a polcra a négyüvegnyi vörös, egészséges kincset.
lekvárt venni a boltban is lehet. tudom. de ebben benne van egy séta, egy családi lekvárfőző nap, a várakozás öröme, meg egy összeszurkált és remegő kéz emlékképe. megfizethetetlen.
és, hogy mit tanított nekem isten mindezeken keresztül?
a jó dolgokért, ahhoz, hogy igazán értékelni tudd, szenvedned és dolgoznod kell.
a szenvedés útja hosszú, és magasra visz - egy kietlen és magányos hegytetőre akár… de rengeteg dolgot tanulhatsz magadról, másokról és istenről, amíg végigjárod azt.
a szenvedés útját egyedül kell járnod. lehetnek melletted olyanok, akik feltérképezik a bokrokat, fogják a másik kezedet, de mégsem óvhatnak meg: az ágak akkor is véresre szaggatnak.
ha néha távolabbról, kellő „magasságból” nézed életed alakulását, meglátod, hogy annak ellenére, hogy nehéz az út – gyönyörű is egyben.
a szenvedés helyett választhatod a könnyebb/gyorsabb utat is, megvásárolhatsz/elvehetsz/kihagyhatsz sok mindent… de akkor rengeteg tanulságtól, élménytől, emléktől fosztod meg magad.
más ugyan megpróbálhatja elvitatni, lekicsinyelni szenvedésed mélységét, a szenvedés azonban nem összemérhető, nem lebecsmérelhető: mindenkire annyi vár, amennyit el tud viselni.
isten mindig jelen van, mellettünk áll a szenvedésben. akkor is, amikor nem akarjuk észrevenni őt.
ézsaiás 63:9 „az örökkévaló is részt vett minden szenvedésükben, és jelenlétének angyala megszabadította őket. szeretetében és könyörületében megváltotta, fölkarolta és hordozta őket…”
jános 16:33 jézus mondja: „ezen a világon próbatételek, nehéz időszakok és szenvedések várnak rátok, de legyetek bátrak: én már legyőztem a világot.”
róma 8:35 „mi választhat el bennünket krisztus szeretetétől? elnyomás, szenvedés, nyomor, nehézségek, üldözés, éhínség, ruhátlanság, életveszély, vagy akár ha meg is ölnek bennünket? nem, egyik sem!”
zsoltárok 119: 71 „hasznomra vált a szenvedés, mert megértettem, és megjegyeztem törvényedet!”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Judit70 · http://janos738.blogspot.com/ 2013.10.26. 05:13:00
A zsoltár és a Róma 8,35 kijelentése ellenére mégis valami egészen ösztönös félelem választ el attól, hogy megtapasztaljam ezeket a nehézségeket...