abban a pillanatban, ahogy megérkezett az e-book olvasóm, kitört rajtam az olvasási láz, és azóta sem hagy alább. persze, a kütyü megszerzése előtt is olvastam ám, de akkor előfordult, hogy súlya miatt az éppen „fogyasztott” könyvet nem vittem magammal a munkába, hogy a villamoson olvassam tovább… ez a probléma azonban már nem áll fenn: több tucat könyvet viszek magammal minden reggel, egyetlen, néhány dekás csodamasina formájában. egy hét alatt a harmadik könyvet olvasom el, ez azért magamhoz képest mindenképpen egy szokatlan rekord.

megtérésem óta nem olvastam coelho regényt. most letöltöttem vagy ötöt, és belevetettem magam az ördög és prym kisasszony címűbe. a történet lényege, hogy egy idegen megjelenik egy kis faluban, ahol a címben említett kisasszonnyal találkozik. ajánlatot is tesz rögtön az árva lányból lett pincérnőnek, és azt mondja, ha a faluja egy héten belül elkövet egy gyilkosságot, akkor tizenkét aranyrúddal ajándékozza meg őket. a lány csodálkozik, töpreng, de nem jön rá, vajon mi motiválhatja a férfit ilyen furcsa, mondhatni felháborító ajánlat megtételére. a férfi lassan-lassan mindent bevall neki: korábban fegyverkereskedésből szedte meg magát, de egy napon egy terrorista banda elrabolta a feleségét és két lányát, és hidegvérrel lemészárolták őket. azóta kételyek között él, hogy vajon az ember alapvetően jó vagy rossz, és ezzel a mostani ajánlattal azt a bizonyosságot akarja megszerezni, hogy az ember rossz. hiszen ha egy falu képes egy halom aranyért kivégezni egy ártatlan lakót, akkor az ezt fogja jelenteni. a regény végét nem mesélem el, inkább azt szeretném kidomborítani, ami ebben a regényben „veszélyes” egy hívő számára.

a regény ugyanis felvonultat papot, istent, angyalt, sátánt, jót, rosszat, még a bibliával is kacérkodik. de vajon a bibliával megegyező logikát, gondolatmenetet alkalmaz-e a könyv? mert attól, hogy jézust emlegeti, még nem jelenti azt, hogy mondatai egyeznek a biblia jézusának képével (egy példa: ha valaki azt mondja, jézus gyűlöli a melegeket, ez egy téves, nem biblikus állítás, jézus ugyanis a bűnt gyűlöli, a bűnöst szereti, meg akarja menteni… ez azért különbség.)

kigyűjtöttem néhány érdekes mondatot a könyvből, és megpróbáltam rá a helyes, biblia szerint való helyesbítést megtalálni:

az idegen mondja: „én pedig levonom a következtetést, hogy mindannyian rosszak vagyunk.”

ez igaz. a biblia szerint minden ember rossz. de ez nem azt jelenti, hogy vége mindennek, hanem azt, hogy rosszak vagyunk, mert mindenkiben megvan a bűnre való hajlam, még az úgynevezett jó emberekben is… egyedül akkor tudunk jól élni, jót tenni, ha harmóniába kerülünk istennel. ő az, aki egyedül jó bennünk. (zsoltárok 14:2-3 „az úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, istent kereső? mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.”

az idegen azt mondja, hogy istennek „meg kell bocsátania, hiszen ő taszított engem a sötét oldalra.” a férfi leírja, hogy fegyverekkel kereskedett, így gazdagodott meg. ő maga választotta azt, hogy alvilági üzleteket köt, a gonosszal paktál. ennek a következménye, hogy kapzsi terroristák elrabolták és megölték a családját. a bűnt választotta, mégis, istent vádolja a következményért. isten szabad akaratot adott nekünk, hogy válasszunk közte és a bűn között (5mózes 30:19 „életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;”)

prym kisasszony a nagyanyjához imádkozik, mert „az a furcsa érzés fogta el, hogy isten túl messze van ahhoz, hogy meghallgassa, így hát a nagyanyjához kezdett el imádkozni, aki néhány éve halt meg.”

a biblia fő parancsa, hogy uradat, istenedet imádd, és csak neki szolgálj. csak ő képes meghallgatni, és csak hozzá lehet kéréssel folyamodni. emberekhez, halottakhoz imádkozni felesleges és istenkáromló is egyben. (zsoltárok 34:19 „közel van az úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.”)

elhangzik, hogy a faluban „egyszer már járt a gonosz, és örökre elment.” a biblia „rossz híre” az, hogy a gonosz mindig köztünk fog járni, de aki szabad akaratából jézust választja, annak van ebből a reménytelenségből kimenekedési lehetősége. (1mózes 6:5 „megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.”)

prym kisasszony és az idegen párbeszéde: „az üdvösségemre esküszöm!” „nem elég. ki tudja, meghallgatja-e az úr az esküdözéseinket, vagy, hogy van-e egyáltalán üdvösség!”

isten így szól az esküdözésről a bibliában: máté 5:34-36, jakab 5:12 „teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az istennek királyi széke; se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se jeruzsálemre, mert a nagy királynak városa; se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé;” „hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem”

arról, hogy van-e üdvösség, és azokról, akik ezt kétségbe vonják, így olvashatunk: (zsoltárok 14:1 „azt mondja a balgatag az ő szívében: nincs isten.”) isten mindenkinek az üdvösséget szánta, azt, hogy megismertethesse magával az embert, legyen az idős vagy fiatal, gazdag vagy szegény:

2theszalonika 2:13 „mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az istennek ti érettetek atyámfiai, a kiket szeret az úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket isten az üdvösségre"

negyvenhárom bejegyzést húztam alá a könyvben, amely, bár istennel és a bibliával „hozakodik elő”, mégis, alapvetően ellent mond annak. érdekes, hogy öt éve, megtérésem kezdetén még óvatlanul faltam coelho könyveit, most meg úgy tettem ezt, hogy az istentelen mondatok szinte kiugrottak a könyvből a szemem elé, és az agyam korrigálta azt isten igéje szerint.

zsoltárok 5:9 „uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd előttem a te útadat!”

zsoltárok 25:5 „vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító istenem, mindennap várlak téged.”