amikor a fák gyümölcsöt teremnek, tudhatjátok,
hogy közel van a nyár.
tűzre dobhatsz, kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más,
mint a halál.
amikor jelek lepik el a mennyet, álmunkból kelni itt az óra már.
de ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
nem voltál rest naponta jönni hozzám.
ajtóm bezártam. ágam levetett.
éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, bőség! irgalom, hajolj rám!
szüless meg a szívemben, szeretet!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.