belevágtam. elkezdtem a kiáltás az életért egyesület tanácsadónői képzését. be kell látnom: jóformán semmit sem tudtam eddig az abortuszról, de még a baba fejlődéséről, az élet létrejöttéről sem. iszonyatos erővel ütöttek a mondatok: ezerkilencszázötvenhat óta, amióta hazánkban legális az abortusz, mintegy hatmillió emberkezdeményt irottak ki nők méhéből. bumm. az abortuszok csupán egy százalékát teszi ki a nemi erőszak során fogant babák elvetése, a többi gyermek anyagi, érzelmi vagy kényelmi okokból volt útban. bumm. hazánkban minden második családban van olyan nő, akinek volt már abortusza. bumm. az abortusz meddőséget, szövődményeket, a szexuális vágyak csökkenését vagy éppenséggel szexhajhászást, önpusztítást, depressziót, agressziót von maga után... bumm. ütöttek a tények, a földig rombolták rózsaszín világomat, tudatlanságban lebegő kis életemet.
a válságterhességi tanácsadónők (van közöttünk egy férfi is!) feladata az lesz, hogy a hozzájuk forduló nőknek elmondják: az abortusznak van egy másik oldala is. amely sötétebb, mint amilyennek gondolnák. a döntésükért (a baba megszülése, felnevelése vagy örökbe adása) pedig csak imádkozni tudunk.
a tanfolyamon bemutattak egy kisfilmet is a baba első napjairól, melyet a méhben, iszonyatos gyorsaságú fejlődéssel tölt. a filmzenét megtaláltam a neten, és elhoztam ajándékba:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
lilelijah 2011.01.04. 15:58:19
Egyébként én is "túlélő" vagyok, bár ez annyira nem volt "téma" vagy maradandó dolog a családunkban, hogy kb. 30 éves voltam, mikor anyu elmesélte a történetet. Én ebből sosem éreztem semmit.