myjesus

ifióra, babalátogatás, afrikai osztálytársam megvendégelése, istentisztelet, nagymosás... címszavakban ez történt velünk ezen a két napon. ezen kívül mozgalmas hétvégénk egyik állomásaként elmentünk az október végi biblialeíró verseny főpróbájára is. erre a „versenyre” pár hónapja jelentkeztünk, és a lényege, hogy a verseny szervezői tíz versenként szétosztották az újszövetséget, amelyet mindenkinek kívülről kell megtanulnia és egy adott napon leírnia. a több száz ember egyszerre leírt részét bekötik, így jön majd létre a kézzel írott biblia.

a főpróbán kiderült számunkra, hogy még mely részeket kell átismételnünk, jobban rögzítenünk, hogy majd a nagy napon tökéletesen tudjuk leírni. isten ugyanis azt mondja, az ő igéje nem véletlenül született fogalmazvány, hanem minden egyes szónak jelentősége van, és be fog következni.

az én részem (a zsidókhoz írott levél harmadik fejezetének első tíz verse) arról szól, hogy mózes írott törvényeit jézus tölti be. nem eltörli, nem megszünteti, nem azt mondja, felejtsük el, hanem azt tanácsolja, hogy a törvények „száraz”, szívtelen, merev követése helyett a tetteinket a szeretet hassa át, vagyis ne kötelességből, elvárás-szerűen cselekedjük meg az isteni törvényeket, hanem hittel és önmagunktól.

itt tanítja meg az ige, hogy a vallásos, monoton cselekedetektől (a szolgai szinttől) elrugaszkodva egy szellemi szintet kell elérnünk, amit jézus képviselt: a szeretet és a kegyelem istenfiúi szintjét.

a tanulás folyamata alatt világosodott meg előttem az is, hogy minden félmondatnak jelentősége van, és minden szónak a helyén kell lennie ahhoz, hogy megérthessük ezt az üzenetet.

máté 5:18 „mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.”