egy embernek volt két fia. a fiatalabb ezt mondta az apjának: atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. miért, fiam? valami baj van? nem, de unom már ezt a helyet, a saját életem akarom élni. szabad akarok lenni. erre megosztotta köztük a vagyont.
néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre.
a fiú egy idegennel találkozott a kapuban, aki köszönt neki, és megkérdezte:
mi a neved, fiam? józsinak hívnak válaszolt a fiú. és téged? hát, néhányan ördögnek neveznek, de én nem szeretem ezt a nevet. nem úgy nézek ki, mint az ördög, ugye?
persze, hogy nem mondta józsi. úriembernek látszol. hát az is vagyok, fiam. sok magas állású barátom van, akiknek segítettem meggazdagodni. egyébként hova mész? megyek, hogy végre jót érezzem magam. az apámtól kikértem az örökségemet, és most világgá megyek, és azt teszek, amit akarok. ennél okosabbat nem is tehettél, fiam. csak egyszer élsz, meg kell hát ragadnod minden alkalmat. ha jól akarod érezni magad, én vagyok a te embered. oda viszlek, ahol történik is valami. majd bemutatlak néhány barátomnak. így is történt. hé, haverok, itt van józsi, ismerkedjetek meg vele! hello, józsi! józsinak sok pénze van, és jól akarja magát érezni. á, józsi! örülünk, hogy találkoztunk. épp egy ilyen embert kerestünk. nagy bulit szervezünk estére, azt szereznénk, ha te lennél a díszvendég. (azt is, hogy te fizess.) és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott.
miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. józsi elköltötte minden pénzét. felkereste néhány barátját, hogy segítséget kérjen. janikám, fogytán van a pénzem. nem tudnál kölcsönözni ezer forintot? sajnálom, józsi, de magam is szorult helyzetben vagyok. szívesen segítenék, de tudod, hogy van ez. elment egy másik baráthoz: misi, tudod, hogy én fizettem minden bulink számláit. most bajban vagyok. nem tudnál kölcsönözni nekem egy kevés pénzt? szomorúan hallok ilyen híreket, józsi, de nem tudok segíteni. nekem is takarékoskodnom kell. józsi megpróbált a bártulajdonostól kölcsönözni. kovács úr, tudja, mennyit költöttem itt. egy kis segítségre volna szükségem. nem tudna kölcsönt adni, amíg nem kerítek állást? visszafizetem. sajnálom, de én nem kölcsönzök. ha minden pénz nélküli jöttmentnek kölcsönöznék, magam is koldusbotra jutnék. és azt megengedi, hogy itt egyek egy ideig? fizetek, amint tudok. sajnálom, de ha nincs pénz, nincs kaja. az üzlet az üzlet. ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki. uram, munkára van szükségem sajnálom, nem tudlak alkalmazni. éhínség van, nehéz időket élünk. uram, nagyon kellene a munka. nem számít, mennyit fizet, csak adjon ennem. két napja nem ettem. bármit megteszek. hát, ha így állunk, adhatok munkát. gondozhatod a sertéseket, ha jó munkát végzel, kapsz enni.
disznóőrzés közben józsi gondolkodni kezdett: te jó ég, milyen ostoba is voltam! eljöttem otthonról, ahol mindenem megvolt. most meg olyan éhes vagyok, hogy még a disznók moslékját is meg tudnám enni. ekkor magába szállt és ezt mondta: az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. bár otthon lennék! apám szolgái százszor jobban élnek, mint én. van lakásuk és eledelük. én pedig itt vagyok az éhhalát szélén. vajon megbocsát-e apám azok után, ahogy éltem? nem vagyok méltó arra, hogy fia legyek. örömmel lennék egyik szolgája. azt hiszem, visszamegyek, és elmondom neki, milyen ostoba voltam. bocsánatot kérek, és megkérem, fogadjon szolgálatába.
és útra kelve el is ment az apjához. még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe jutott, nyakába borult, és megcsókolta őt. apja sokszor figyelte az utat, s most megpillantotta a régen várt fiút. csak nem józsi az? mintha ő lenne... igen, ő az! felismerem a járását. eléfutott, és átölelte. fiam, végre visszajöttél! józsit a könnyei fojtogatták, alig tudta eldadogni: apa, úgy szégyellem magam. vétkeztem isten ellen és ellened. nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. engedd meg, hogy béresed tegyek! mintha az apa meg sem hallotta volna: fiam, végre hazajöttél! itthon vagy! szolgák, hozzátok ide a legjobb ruhát, és adjátok rá! adjatok gyűrűt az ujjára és cipőt a lábára! vágjátok le a hízott borjút, és ünnepeljünk! a fiam halott volt, és újra él, elveszett és előkerült.
jézus ezt a csodálatos történetet mondta el, hogy megmutassa, isten mennyire szeret minket, és hogy fogad minket, ha hozzá megyünk. a kérdés már csak ez: hol vagy? a távoli vidéken, távol az atya házától? miért nem mész haza hozzá?
nem kell semmi különös cifra imádság. isten az egyszerű, szívből jövő beszédet szereti. csak mondd ki: atyám, vétkeztem ellened. önző és lázadó voltam,
de hazajövök hozzád. kérlek, bocsásd meg bűneimet jézusért.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.