egy kedves és nagylelkű évfolyamtársamhoz siettem munka után. felajánlotta, hogy megtanít egy-két foltvarrós technikát. három óra alatt állítottuk össze a képen látható „szerelemhajót” (szerelmes szövegek vannak a hajótesten, ezért neveztük el így). ő mutogatta, és varrtam, vasaltam, és csodálkoztam. közben elmesélte, hogy a gyülekezetükben mennyire nem érzik jól magukat. hiszen az még csak egy dolog, hogy a lelkész prédikálás közben vicceket mesél, és a kispál és a borzból idéz, de azt vallja, hogy a bibliában olvasható történeteket nem kell szó szerint venni, azok csupán mesék, legendák. sőt, kinevette évfolyamtársamat, amikor az azt mondta, a szellemvilág létezik, és ma is működik. (ő már csak tudja: egyszer saját szemével látta, ahogy egy magát gyógyítónak valló nő egy gyerek gerincét úgy táncoltatta, mintha az egy kígyó lenne. katit ezentúl rémálmok gyötörték, mindaddig, míg be nem fogadta jézust a szívébe, aki békét és szabadulást, mindenre megnyugtató választ nem hozott az életébe. neki nem nagyon kell magyarázni, hogy igenis vannak szellemiségek jó és rossz oldalon egyaránt. és működnek, ha hiszünk benne, ha nem.) a lelkész mindezeken megbotránkozott, és, mivel maga nem hisz az egészben, nem is tanít róla a gyülekezetnek.