kétségtelen: a dánok tudnak filmet készíteni. a tegnapi volt a harmadik, amit volt szerencsém látni, és teljesen meghökkentette, felüdítette a szirupos amcsi történeteken elpunnyasztott lelkemet.

az ádám almái című alkotás egy adam nevű neonáci és egy pap különös találkozásáról szól. a kopaszt börtönbüntetése után küldik az elhagyott templomba, a paphoz, aki egy egykori alkoholistát és egy „pakit” is szárnyai alá vett már. a pap rendíthetetlenül hisz az emberek jóságában, szeret és védelmez, még akkor is, amikor a kopasz kifejezetten bunkó vele. „ez az apád?” – kérdezi a pap, a falon függő képre mutatva. „nem, ez hitler!” „ki kell tűznöd egy célt, amit itt megvalósítasz. mit szeretnél csinálni?” „almáspitét sütni!” – mondja az egyik ámulatból a másikba eső adam. „jó, akkor a te feladatod lesz az almafa őrzése, és a pite megsütése.”

másnap a fát megtámadják a madarak, és a sütő is elromlik. „a sátán meg akarja akadályozni, hogy elkészítsd a pitét!” adam lehidalt. mi ez a baromság? ki a franc ez, hogy ekkora türelme, hite van, és nem veszi észre, hogy az emberek gonoszak, alávalóak? annyira kikészül a paptól, hogy megveri. az orvos, aki a sebeket bekötözi, mesél adamnak a papról. az anyja meghalt a szülésben, az apja használta őt, a felesége pedig megölte magát, mert a fiuk fogyatékos. a hitbe menekült, és elutasít mindent, ami ebből őt kizökkentené. a filmnek ezen pontján megfordult a fejemben, hogy a barátném gúnyból, bántásból adta kölcsön a filmet, azt gondolja, én is egy hitbe menekült, valóságtól elrugaszkodott, flúgos valaki vagyok. de vajon baj ez? hogy erősen, tántoríthatatlanul hiszek istenben, és a jó ellen küzdő sátán munkáját látni vélem a mindennapokban? nem tudom. a film folytatódott.

a kopasz elhatározza, kiveri a hitet ebből a papból, aki közben bibliát ad neki, és segít megvédeni a fát a kukacoktól, meg új sütőt szerez, hogy elkészülhessen a pite. a kopasz végül kegyetlenül elveri a papot, győzni látszik a hitetlenség, racionalitás. abban a pillanatban belevág a villám az almafába, és a sütő is kigyullad. adamért eljönnek a náci barátok, de egy dulakodás során végül a pap agyát loccsantják szét. kórházba kerül, de túléli, a golyó kilövi a fejében lévő mega-daganatot. az orvos csomagol, távozik: „én a tudomány és a racionalitás világában élek. nem vagyok hozzászokva, hogy valakinek szétlövik az agyát, és másnap kint ül a kertben és sajtburgert zabál!” adam (talán) elgondolkodik: jó-e, ha valakiből kiveri a hitet, amely mozgatja, amely életben tartja, vajon jó-e egy saját világában élő embert kijózanítani, miközben az ápolja nyomorék gyerekét, felkarolja az elesetteket, terhes nőt beszél le az abortuszról, és mindenkiben a jót látja?

jakab 1:13 „senki se mondja, mikor kísértetik: az istentől kísértetem: mert az isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.”

1 korinthus 2:14 „érzéki ember pedig nem foghatja meg az isten lelkének dolgait: mert  bolondságok néki; meg sem értheti.”

1 thesszalonika 5:16 „mindenkor örüljetek.”