munka után szaladtam meglátogatni valakit. kicsit szkeptikus voltam, mert nemrég hallottam felőle egy húzós pletykát egy fontos embertől, és azt hittem, az illető erről a félrelépésről akar velem beszélni, kitárgyalni. ő mondta ugyan a telefonban, hogy miről akar beszélni, de én azért tartottam az egésztől. (egy újabb ok, amiért nem lenne szabad a fals sztorikat meghallgatni sem…)

megérkeztem a nyócker egyik legridegebb utcájába, egy sötét, egykor bordélyként üzemelő, körfolyosós házba. a lány azonnal elmesélte, hogy előtte nap éjjel pont a mellettük lévő lakásba törtek be… de amint átléptem a küszöböt, megszűnt minden félelmem, a kis lakás és három lakója szeretettel fogadtak. a lány mesélni kezdett. nemrég élete káosza egy nagy rémálomként került a szeme elé. akkor azt mondta, elég. lassan szivárgott mindennapjaiba jézus és az ő szelíd szeretete. elmondta első hangos imáját, és lényegében azért hívott, hogy ezt elmesélje nekem. néztem ragyogó szemét, és tudtam, hogy nem csap be… a megtérők szeme tényleg máshogy csillog… két kisgyereke játszást imitált, de amikor a lány azt mondta: „és tudod, olyan volt, mintha nem lennék egyedül. már nem vagyok egyedül!” – a kisfiú megszólalt: „olyan volt, mintha mi is itt lettünk volna veled?” igen. „még a vécén ülve is éreztem, ahogy elönt a hála, a köszönet” - folytatta ő. ekkor odaadtam neki, amit vittem. egy újszövetséget és egy friss keresztények kérdéseit megválaszoló könyvet. rögtön fel is ütötte az egy korinthus tizenháromnál. „ez a kedvencem, mióta megtaláltam! hit, remény, szeretet. amikor félek, ez jut eszembe. tudom, hogy a volt pasim ki fog röhögni, ha ezt megtudja, de nem érdekel, egyáltalán nem. megváltozott minden."

remegett a szívem, látva, ahogy a két kicsi nagy szemekkel nézte, ahogy az anyjuk új szavakat formál: jézus, ima, gyülekezet, szeretet, remény. egy szent család van kialakulóban, s én egy pár percre a részese lehettem a csodának.

zsoltárok 103:1-4, 10-12 „áldjad én lelkem az urat, és egész bensőm az ő szent nevét. áldjad én lelkem az urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. aki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.

amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket."