myjesus

halmoztam az élvezeteket a hétvégén. teológián a délelőtti órák után karácsonyi istentiszteletre vonult át az egész diák- és tanársereg. az igehirdetésből egy mondat nagyon megragadt. valami okos ember azt mondta: „a világot a gravitáció és a kegyelem tartja meg.” igaz. nem a gravitáció és a szeretet, mert ezt nem lehet mondani. nem is a gravitáció és a pénz, hiszen azért volt egy teréz anyánk, egy martin luther kingünk is, akiknek munkásságát nem a pénz fémjelezte, és rajtuk kívül még sokakat nem ez mozgat. a gravitáció és a kegyelem az, ami miatt még itt lehetünk. isten megbocsát személyeknek, csoportoknak, nemzeteknek, ha valaki segítségül hívja nevét, mert ő megbocsátó, és kegyelme végtelen.

az istentisztelet után az angyalföldi baptista imaházba siettem, ahol vakok karácsonyváró ünnepsége zajlott. imádkoztunk, énekeltünk, bibliáztunk, ettünk, megajándékoztuk egymást. csak egy embert ismertem, viktort, aki egy vak adventista lelkész, anno még interjút is készítettem vele. látó kedvesével érkezett, aminek én nagyon megörültem, mert nagyon magányosnak tűnt egykori találkozásunkkor. de más csoda is történt: vágytam az újpesti harangjátékosok cd-jére, de nem tudtuk megvenni, erre most megkaptam szolgálótársaimtól. aztán egy lánnyal elkezdtem beszélgetni, és mondta, hogy egy polgármesteri hivatalban dolgozik, de nincs számítógépe, mert nem adnak neki. pár napja ajánlott fel a munkahelyemnek egy gépet egy hölgy, és most "megtaláltam a gazdáját". isten olyan kreatívan szövi életem szőnyegét, hogy az hihetetlen. a szálakat össze-összefogja, és tetszetős mintává szövi. lenyűgöz nagysága.

1 sámuel 2:3 „mindentudó isten az úr”