myjesus

egyik órán a tanár rákérdezett, kinek milyen emlékei vannak a karácsonnyal kapcsolatban. mindenki elmesélte érzéseit, így a kis terem megtelt a gesztenyés pulyka illatával, a titokzatosság feszültségével, a szegénység egyszerűségével, egy halott apukáért ejtett könnyek sós ízével… ahány ember, annyi történet. egy volt bennük közös: a szeretet, vagy annak hiánya. a kulcsszó. lerágott csont. a legfontosabb ajándék: a szeretet. wááá, micsoda közhely. és mégis: ha akkora közhely, miért olyan nehéz elérni, hogy legyen a fa alatt egy kis szeretet? azért, mert a szeretet nem terem minden bokorban, sőt pénzért sem lehet megvenni. az embernek meg kell dolgoznia az érdekek nélkül is működő, tűzön-vízen át tartó, nem perverzióból, gyanakvásból, képmutatásból táplálkozó szeretet megszületéséért. manapság már van mindenünk, házunk, autónk, mobilunk, laptopunk, rengeteg kajánk, ruhánk, luxustárgyaink. lomok, kacatok. mindent meg lehet venni. de a szeretetet, azt nem. azért meg kell dolgozni, de elkövéredett szívünk, depressziós jellemünk, csalódásokon, válásokon tönkrement életünk már nem tud tiszta érzelmeket kitermelni. ez az igazság. erre jutottam, amikor megismertem jézust, azt, aki tudja produkálni a tiszta, örökké tartó, mindenkire odafigyelő szeretetet. és ez nem közhely.

1 jános 4:8,9 „az isten szeretet. azáltal lett nyilvánvalóvá az isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött fiát elküldte az isten e világra, hogy éljünk általa.”