myjesus

csodálatos öt napot töltöttünk barátainknál dublinban. mónika és attila két éve dolgoznak írországban. ati taxizik, ismeri a várost, mint a tenyerét, vittek is minket jobbra, meg balra. a legjobb az volt, amikor móninak is szabadnapja volt, és négyesben elmentünk a tengerhez fókát etetni, meg egy söröskorsó-alakú tóhoz, amelynek a tőzegtől fekete a vize, és az oda hordott fehét homok miatt pedig tényleg úgy néz ki, mint egy nagy pohár habzó guiness (így kell írni?). a trinity college-ban láttuk írország legrégebbi hárfáját, valamint a book of kells-t, amely egy kódex az újszövetségi evangéliumokkal.

amikor vendéglátóink dolgoztak, önállósítottuk magunkat, és elmentünk a város botanikus kertjébe mókust etetni, meg a st. patrick katedrálisba, ahol mindenkinek volt saját kézimunkázott kispárnája a saját székecskéjén. sok érdekes dolgot hallottunk a városról, meg az emberekről. a legjobban az ország látszat-kereszténysége sokkolt. tilos az abortusz, „tehát” a nők elmennek egy másik országba, és ott gyilkolják meg a babájukat. minden ember keresztet vet, ha meglát egy templomot, de vasárnap nincsenek dugig ezek az épületek. nem szabad káromkodni, mégis, a szájuk tele van olyan mondatokkal, mint: „holy f­*ck!” vagy „f­*cking jesus!”.

sokat agyaltam, és rájöttem egy alapvető dolgora. hiába hoznak törvényt, vagy hiába van sok-sok tiltás az egyházban. ha az ember saját elhatározásából, saját meggyőződésből nem jut el odáig, hogy ezek szerint kellene élni, akkor minden hiábavaló. minden törvényre lehet fittyet hányni, minden vallásos tilalmat ki lehet játszani. az embereket nemigen lehet kényszeríteni semmire. így arra jutottam, hogy ez a biblia első számú törvénye, tehát, ha ezt valaki teljesíti, a többi sem talál süket fülekre, kemény szívre:

róma 12:2 „és ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által”

dublin