myjesus

felkavaró színházi élmény volt a rudolf című musical. nem azért, mert a szereplők között felismertem egy békéscsabai ismerősömet, és fülembe csengett, mit mondana anyukám: „bezzeg ő vitte valamire!”… és még csak nem is azért, mert ebből a darabból származik menyegzői kisfilmünk zenéje... hanem azért sokkolt, mert tele volt tragédiával, átkokkal, bűnnel. sissi királyné egyetlen fiáról, a depresszív, magányos rudolfról szólt a darab, hogy hogyan szervezkedik, hogy a magyarok szabad országot alapíthassanak, hogy ő maga szerelem-alapú házasságot köthessen, hogy szabad legyen, hogy szeresse az apja…

nem, nem ítélem el őt szabadság utáni vágyáért, önmarcangolásáért, szeretet-éhségéért, mint ahogy azt régebben tettem volna. „ó, persze, egy hercegnek megvan mindene, nem kell csinálnia semmit, mit síránkozik már?”. pedig mindenkinek megvan a maga keresztje, és az neki a lehető legnehezebb. a totális jólétben is lehet valaki nyomorult.

ennek ellenére vallom, amit a bibliában olvastam: a lázadás átkot szül, az istentelen, az isteni rendet nem követő úgy öltözi fel az átkot, mint valami ruhát. egy királyi sarj sem teljesítette isten tervét: 'nem jó az embernek egyedül, adok néki hozzáillő segítőtársat'. a társ királyi körökben vagyoni alapon választatott, ez volt az egyetlen motiváció. a másik dolog, hogy isten azt mondja, 'az anyaméh gyümölcse jutalom, az ifjak olyanok, mint nyilak a hős kezében'. a királyfiakat jó, ha pár naponta látták szülei, nevelők nevelték, senkihez sem kötődött, szinte idegen volt a saját birodalmában. ezek a cselekedetek már akkor átkot szültek, amikor a főhős még csak épp megszületett, s máris magában hordozta élete tragédiáját. bűn bűnt követett: megcsalta számára kijelölt feleségét valakivel, akit szívből szeretett, s aki szíve alatt így törvénytelen gyereket hordott a szíve alatt. lázadása odáig vezetett, hogy megölte szerelmét, és magával is végztett. a bűn zsoldja a halál, a bűn velejárója a kapcsolati, bizalmi, vagy fizikai halál beállta.

a történelem számos szereplője masírozott a halálba, mert istent nem ismerve, bűnben és átok alatt élt.

5 mózes 28:20 „bocsát az úr tereád átkot, bomlást és romlást mindenben, amit kezdesz vagy cselekszel; mígnem eltöröltetel és mígnem gyorsasággal elveszesz a te cselekedeteidnek gonoszsága miatt, amelyekkel elhagytál engem.”

zsoltárok 109:18-19 „úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj. legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.”