férjfüggő lettem. :) napról napra jobban szeretem, hiányzik, nem igazi öröm és nem igazi élmény, amit nélküle élek át. ezért el is határoztam, hogy elmegyek vele pénteken éjszakázni, mert akkor csinálta a bútort az unokatesóméknak. az asztalosműhelyben beüzemeltem a laptopot, írtam a teológiára a beadandót, ő meg csinálta a szekrénykéket.

éjfélre végeztünk, és beájultunk az ágyba. szombaton diplomaosztóra mentem. vak barátném kapott diplomát a ptf-en (pünkösdi teológiai főiskola). a tanárok külön hálát adtak tanulmányaiért. amin nincs mit csodálkozni: diplomáját vakon, diszpécsetri munka mellett, több ezer kilométert vonatozva szerezte meg. a diplomaosztó nagyon bensőséges volt: kint a szabadban, nagy fák árnyékában, gitáros-dobos zene mellett, ünnepélyesen, családiasan zajlott minden.

az igehirdetés is nagyon szép volt. a pásztor arra bátorította a végzős diákokat, ne szolgák legyenek, hanem fiak. mit is jelent ez? itt a földön nem úgy kell tekinteni istenre, mint egy rémisztő úrra, akinek a szolgái vagyunk, és aki bármikor lecsaphat ránk, eltaposhat, és folyamatos félelemben kell élnünk hatalma miatt. isten fiai vagyunk, gyermekek, akiket isten szeret, véd, óv, és ha kell, megdorgál, hogy jó útra tereljen bennünket. ezt mondja a biblia:

zsidókhoz írt levél 12:6-10 „mert akit szeret az úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa? ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.

aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük õket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek atyjának, és élünk! mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; õ pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk.”

egy szolga teljesen máshogy viselkedik, mint egy fiú. a szolga csak kötelességet lát mindenben, nem érzi a felelősséget, a fiú érzi, hogy az övé minden, és megvédi a családot, birtokot, értékeit. a szolga szolgalelkű, a fiú szabad. olyan emberek képződnek körülöttünk, amilyenek mi vagyunk. ha szolgák vagyunk, szolgákat „nevelünk”, ha fiúk, akkor helyes önbecsüléssel rendelkező, teljes értékű fiakat.

róma 8:15 „mert nem kaptátok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak lelkét kaptátok, aki  által kiáltjuk: abbá, atyám!”