"néhány éve egy speciális olimpián a versenyzők felsorakoztak a százméteres síkfutáshoz. mindenki elindult, de ahogy a fordulóhoz értek, az egyik versenyző elesett és sírva fakadt. hirtelen a többiek is megálltak, visszajöttek, felsegítették, azután egymás kezét fogva sétáltak át a célvonalon. felejthetetlen pillanat volt. minden szem könnyes volt a stadionban.
ez elő sem fordulhatna egy hivatalos olimpiai játékon. mi a különbség? az, hogy a speciális olimpia versenyzői felismerték, hogy mindannyiuknak van gyengesége. valójában mindannyian nyertek aznap.
csak úgy növekedhetünk a kegyelemben, ha együtt futunk, megállva, felemelve és bátorítva egymást útközben, és együtt érünk győztesen a célba."
zsoltárok 113:5,7 "kicsoda hasonló az úrhoz, a mi istenünkhöz, aki a magasságban lakozik? aki felemeli az alacsonyt a porból, és a szűkölködőt kivonszsza a sárból"
prédikátor 4:10 "jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, aki őt felemelje."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szonya 2008.06.03. 15:52:10