a színház után étterembe mentünk édes drágámmal, ugyanoda, ahol egy éve megünnepeltük a névnapomat. bár ne tettük volna. az étellel lehetett valami gubanc, mert éjjel kettőtől reggel nyolcig folyamatosan visszakéredzkedett. reggelre olyan gyenge lettem, hogy a vasárnapot ágyban kellett töltenem. este újabb "roham" után feladtam: édes drágámmal az ügyelet felé vettük az irányt. ott ügyesen beadattam magamnak egy olyan injekciót, amelyre allergiás vagyok, így még háromnegyed órát ott kellett ülnöm, vajon kijön-e az allergiám. de nem. úgyhogy hazamentünk. így esett, hogy harmadika este óta nem ettem szinte semmit (ma hatodika van), kivéve két hajában főtt krumplit, meg egy kevés sótlan rizst. édes drágám, szolidaritásból, szintén evett a sótlan kosztból. na, de hogy a kaja milyen pocsék tud lenni só nélkül. emberek! hát, az kész. most már értem, miért olyan fontos a bibliában a só, vagyis isten gyermekei, azok az emberek, akik a földet megízesítik.
márk 9:50 „jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? legyen bennetek só, és legyetek békében egymással.”
eltapossák az emberek.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.