kedden megérkeztünk, és elkezdtük közös életünket: a bankban és a polgármesteri hivatalban új cím és új név után jártunk, és az összeköltözés is megtörtént. vasárnap elmentünk a bárka baptista gyülekezetbe is, ahol már tudtak rólunk, és meg is invitáltak az ifjú házasok körébe.
az igehirdetés témája is érdekes volt: az énekek éneke második részét vettük át. isten, mint egy szerelmes vőlegény vár ránk és szerelmesen szeret minket. mi, minden ember, mint egy menyasszony, arra készülhetünk, hogy ő hívjon minket, de nekünk kell kimennünk elé, hogy fogadjuk őt. sokan idegennek találjuk azt a kifejezést, hogy szerelmesnek lenni istenbe, jézusba. pedig ő szerelemmel szeret minket, minden figyelmét ránk szenteli, ha mi hajlandóak vagyunk rá. azt mondta a tanító: én szeretem a macskákat, úgy általánosságban. mert ugyan tőlem a szomszéd macskája még ugyan megdögölhet. de isten nem így szeret minket. nem felületesen. neki nem vagyunk egyformák, ő mindegyikünkről külön külön gondoskodik, nem általánosít, nem vesz minket egy kalap alá.
énekek éneke 2:10 "szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.