
azt hittem sokáig, ennél nagyobb sértés az életben nem érhet. ért.
amikor kilenc hónapra angliába kerültem, itthon épp nyakig voltam egy lamúrban, amelyről azt hittem, kölcsönös. így mikor kint értesültem róla, hogy az úgynevezett barátom megcsalt, úgy álltam az eset előtt, mint elefánt a szakadék előtt. értetlenül.
ha sűrű könnyek között bocsánatot kért volna, egyszerű lett volna. de nem. büszke volt tettére. előre eltervezett, orvul elkövetett gonoszság volt ez.
én ezekben a hónapokban tértem meg angliában. gondolkodtam ugyan, miért engedte isten, hogy így járjak. később jöttem rá, hogy mi volt a terv: a legjobbat készítette el számomra az úr. angliában megtértem, hazajöttem, megtaláltam a gyülekezetemet, a munkámat, egyszóval a helyemet, és pontosan 365 nap múlva egy hűséges és komoly szándékú férfi menyasszonya lettem. isten jobbat adott, mint amelyről álmodni mertem.
egy valamire azonban rájöttem: nem megbocsátani fáj. fizikai fájdalmat okoz tartogatni a gyűlöletet, a fájó mondatokat, pillantásokat, átsírt éjszakákat. megbocsátani saját érdekből kötelező. jézus ezt mondja erről:
máté 6:14 "mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei atyátok."
lukács 17:3,4 "ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki. és ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer tehozzád tér, mondván: megbántam; megbocsáss neki."
máté 5:44 "szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket."
a megbocsátás kemény dió ám.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.