éjszaka rengett a föld. fel is ébredtem rá, de nem tudtam beazonosítani a jelenséget (félálomban azt hittem, busz száguldott el az ablakunk előtt, ami, lássuk be, elég esélytelen, lévén, hogy az emeleten lakunk, ráadásul a kert felőli szobában).
reggel összekészülődtem, felszálltam a vonatra, kikerestem a következő igerészt, és „mit ád a jó ég”, a következőket olvastam:
zsoltárok 114:7-8 „indulj meg te föld az úr orcája előtt, a jákób istene előtt, aki átváltoztatja a kősziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.”
aztán kiderült (olvastam a neten), hogy mintegy 4,9-es erősségű földrengés rázta meg az országot. hálát adtam istennek, hogy magatehetetlenségemben, álmomban is ő vigyáz rám. vagy, ahogy az igében olvassuk:
zsoltárok 121:3 „nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.