van olyan pillanat, amelyről már megtörténtekor biztosan tudod, hogy soha nem fogod elfelejteni. pillanat, melynek érzései, illatai, színei kitörölhetetlenül, végleg beleégnek a szívedbe. ilyet éltem át a múlt hétvégén, amikor a négy hónapja nálunk nevelkedő vakvezető-tanuló kutyát meglátogatta nálunk az alapítvány munkatársa. a lány egyszer csak levette saját kutyájáról az élénkpiros színű hámot, és feltette a mi kis fekete szépségünkre. a kiskutyára nagy volt a hám, mégis büszkén feszített benne nappalink közepén.
az elmúlt hónapokban rengeteg nehézséget éltünk át a kutyával. hempergett emberhányásban munkába menet, ürített a pláza kövezetére és a villamosmegálló peronjára, ijedten ugatva menekült utcákon át, mi meg utána… ezen felül pedig megpróbálta minden szintű és mindenféle emberi kapcsolatainkat. de mindezek elhalványultak ott, azon a délutánon, amikor először megláttuk őt a vörös keresztes hámban, a lakásunkban. mintha isten a jövőbe engedett volna egy kis bepillantást. mintha vígaszul mutatta volna meg nekünk: minden eddigi fájdalmat és félelmet feledve örülhetünk, hisz a jószág közeledik küldetése betöltése felé.
most értettem meg, mit is jelent az az ige, hogy isten munkatársai vagyunk. sokan a csodában reménykednek, abban, hogy megnyílik az ég, és onnan jön a pénz, autó, segítség, lakás, miegyéb. pedig isten sokkal többször folyamodik „természetes csodákhoz”, mint természetfelettiekhez. sokkal többször használ természetes forrásokat, embereket, nyit meg szíveket, hogy azokon keresztül segíthessen. egyik kedvenc példaképemet, teréz anyát például egy elit családból hívta el a világ másik végére. meggyógyíthatta volna az indiai leprásokat egyetlen szavával, egy csodájával is, de ő inkább felgerjesztette teréz anya szívét, hogy ezáltal sokak számára, több évtized múltán is követendő példaképpé váljon az ő embersége, istennel való együtt járása. isten minket használ céljai elérésében itt a földön. nincs szüksége ránk, hiszen nélkülünk is boldogulna, de tudja, milyen örömöt okoz nekünk (!) azzal, ha bevon küldetésének véghezvitelébe.
1korinthus 3:9 „isten munkatársai vagyunk”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.