a hétvégét egy keresztény konferencián töltöttem balatonszemesen. éppen csak, hogy megérkeztem, egy kék szemű kislány állt elém, és a következő kérdést szegezte nekem: „mikor jön a kutyus?” azt sem tudtam, kié a gyerek, azt meg pláne nem, hogy honnan tudja, hogy tartozik hozzám egy kutya is, de őszinte kedvességével rögtön belopta magát a szívembe. mondtam neki, hogy este, munka után jön a kutya is, addig legyen türelemmel.

leült hát a standhoz, amelynél dolgoztam, és beszélgetni kezdtünk (gondolta, hamarabb eltelik így az idő?). a velünk szemben lévő pulton kisfilmeket játszottak az adott szervezetről. az egyiken azt mutatták, ahogy emberekért imádkoznak, és azok a szent szellem érintésétől hátra hanyatlanak, ahol valaki elkapja őket. „ezek az emberek nem bíznak istenben!” – mondta a képernyőt bámulva a kislány. próbáltam rájönni a logikájára, de nem sikerült, ezért megkérdeztem, hogy ezt miből gondolja. „hát, mert akik az úrban bíznak, azok nem hátrálnak meg!” – mondta természetesen, mindenféle mesterkéltség vagy tetszeni akarás nélkül.

röviddel ezután egy tűzoltóautó száguldott el a sátor mögötti főúton. „tűzoltók!” – mondta elhaló hangon, nagy, kerek szemekkel a gyerek. „iiigeeen… ééés?” – kérdeztem én, már nem is erőlködve azon, hogy rájöjjek gyermeki gondolkodásmódjára. „hát, imádkozzunk!” – szólalt meg, és már kulcsolta is össze a kezét. nem viccelt. imádkozni kezdett. folyamatosan, szívhez szólóan, mindazokért, akik bajba jutottak, és a tűzoltókért is, hogy tudjanak megfelelően segíteni. jézus nevében, ámen.

később arra gondoltam, hogy valami efféle gyermeki őszinteséget vár(na) tőlünk jézus is. ő arról a követendő, (jól értelmezett) naiv jellemről, arról a korszakról beszél, amikor még nem szégyelljük a hitünket. sem az imáinkat. és amikor azok még nem csak rólunk szólnak, hanem másokért is az ég felé röpülnek. amikor az értékítéletünk és igazságérzetünk még éles és egyértelmű. amikor még valóban nem értjük, hogy mi az a gonoszság és rosszindulat... de ki mer ma már gyermek maradni? ki kockáztatja meg ezt a sebezhető létet? pedig…

máté 18:3,4 jézus mondja „bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába. a ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.”