a szombati napunk elég mozgalmas, mégis csodás és felemelő volt. édes drágám délelőtt dolgozott (egy álomszép rönk-játszóteret fabrikált), én pedig a válságterhességi tanfolyamon okultam. majd találkoztunk, és elmentünk a golgota utcába, ahol a biblialeíró verseny vette kezdetét. hétszáz ember gyűlt össze, a hatévestől a hatvanhat évesig, hogy a hónapok óta tanulgatott tíz újszövetségi igeverset kívülről leírja. a papírokat összefűzik, így készül el a kézzel írott biblia, amelyet a bibliamúzeumban lehet megtekinteni. efféle bibliát nem készített még senki, olyan már volt, hogy kézzel leírták, de nem kívülről.

a leírás után mindenki megkapta ajándékát: egy limitált szériás mp4 lejátszót, amelyet kizárólag erre az alkalomra készíttettek. megtalálható rajta a hangzó, és e-book formátumú biblia is, letörölhetetlenül. ezen kívül zenét, filmet, és képeket is lehet rajta tárolni és nézegetni-hallgatni.

a nagy esemény előtt több köszöntést hallgathattunk végig. az egyik egyházvezető megemlékezett a chilei bányászokról, akik hónapokra a föld alatt egy üregben rekedtek, és mindösszesen egy cső állt rendelkezésre, amelyen kommunikálhattak a felszínnel. egy levelet írtak a külvilágnak, mely szerint „bibliára van szükségünk!”. ekkor a bányászoknak harminchárom, névre szóló bibliát készíttettek, éppen olyan kicsit és keskenyet, mely elfért a csőben. a negyvenedik zsoltárt pedig kiemelték számukra. ez bátorította őket a lent töltött időszakban... és ez bátoríthat bennünket is: a reménytelenség vermében, sötétben és hidegben tocsogtunk, haldokoltunk, de isten meghallott minket, és "leküldte a csövön" azt, akire szükségünk volt, jézust, hogy elmondja, van remény, és van kimenekedés a bűnből és elutasítottságból...

zsoltárok 40:2-4 „várva vártam az urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. új éneket adott a számba, istenünknek dicséretét. sokan látják ezt, félik az urat, és bíznak benne.”