doreen irvine igaz történetének olvasását fejeztem be múlt éjjel. boszorkánykanyar- ez a könyv címe. a főhősnő hányatott életét írja le: azt, hogy hogyan hagyta ott anyja három húgával és részeges apjával, hogyan lett tizenöt évesen londoni prostituált, majd sikeres sztriptíztáncosnő. később az alkohol és a drogok barátja. végül pedig a sátánisták vezetőjének szeretője, avatott feketeboszorkány.

leírja, hogyan itta meg beavatásán a kakas és a saját vérének keverékét, hogyan olvasott mások gondolataiban, vagy vett részt kegyetlen orgiákon. a fekete boszorkányok királynőségéért egy megmérettetésen vett részt, amelyről így ír: „anglia minden részéről összegyűltek a fekete boszorkányok. seprűnyél helyett elegáns autókon érkeztek, szállodákban szálltak meg, és az égvilágon mindenki sikeres üzletembereknek és üzletasszonyoknak nézte volna őket – és néhányuk tényleg az is volt. ilyen volt a boszorkányság új arculata – jómódú, majdhogynem tiszteletre méltó – olyan álarc, amely rettenetes gonosz erőket rejtett. velem együtt hét boszorkány versengett a „megtisztelő” címért. egy madarat engedtek szabadon a kalitkából. röptében megöltem. sok más természetfeletti mutatványt végeztünk azon a hátborzongató éjszakán, de a legutolsó volt a legfontosabb: a tűzjárás. a próba lényege az volt, hogy át kellett menni egy nagy máglyán. magabiztosan léptem a több, mint kétméteres lángok közé, miközben folyamatosan szólítottam mesteremet, diaboloszt. egyszer csak megláttam, megfogtam a kezét. ő csak akkor tűnt el, amikor a máglya túloldalán kisétáltam a lángok közül. még csak a füst szagát sem lehetett érezni bő boszorkányköntösömön, vagy hosszú, lebegő hajamon. mindenki földre borult előttem.”

a nő iszonyatosan mélyre került, magányos volt, drogos, és egy megvetett, kihasznált prostituált. aztán azért, hogy egy keresztény alkalmat szidhasson és gyalázhasson, elsodródott egy csarnokba, egy nagy evangelista előadására. ott hallott valakiről, akiről azt állították, betölti az űrt a szívében, megszabadítja a nyomorúságától: ő jézus krisztus. azon az estén átadta neki a szívét, és arra kérte, szabadítsa meg őt a bűntől, a gonoszságtól, mert ezt már nem bírja tovább. szinte szárnyalt, mikor kilépett a csarnokból.

„a colston csarnoktól nem messze, a sarkon egy csoport prostituált ácsorgott. helló, hol csavarogtál? – kérdezték. épp most tértem meg a colston csarnokban. – válaszoltam egyszerűen. kirobbant belőlük a nevetés. nem viccelek, jézusnak adtam a szívemet!”

a sátánisták megfenyegették, a démonok gyötörték (hangokat hallott, alakok jelentek meg előtte, képtelen volt aludni), kísértett a pia, a drog meg a cigi, és még hét hónap telt el, míg sok imával jézus nevére ki tudták belőle űzni a démonokat. megszabadult, tiszta lett, és még az arca is megváltozott „csak” azért, mert új életet kapott jézustól. ekkor visszament a kocsmákba és a bordélyba, hogy bizonyságot tegyen hitéről, isten erejéről, jézus szabadításáról.

a könyv végén leírja, mennyire nem ártatlan, hóbortos divat az okkultizmus. és, ha valakinek, hát neki elhiszem. „a boszorkányság és az okkultizmus más formái nagyon is ártalmasak, sőt napjainkban ijesztő méreteket öltenek és teszik tönkre az emberek életét. férfiakat és nőket hajszolnak öngyilkosságba, juttattak elmegyógyintézetbe, kimondhatatlan félelmekbe és a földi pokolba. ha valaki csak a felét látná mindannak, amit én tapasztaltam, kétszer is meggondolná, hogy ártatlan hóbortként írjon róla. ez nem olyan divat, ami végül csak elmúlik. a biblia figyelmeztet minket a varázslás, jövendőmondás, és egyéb ördögi praktikák veszélyeire. nem azért tiltja ezeket, mert kegyetlen, parancsolgató isten, hanem azért, mert ő tudja, hogy ezek a dolgok nagyon gonoszak. ezért szeretettel figyelmeztet minket. ő csak a legjobbat akarja az ő teremtményeinek.”

5mózes 18:10-13 „ne találtassék te közötted, a ki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló; se bűbájos, se ördöngösöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző; mert mind útálja az úr, a ki ezeket míveli"