ha nem egy csöviszállón ülnék, és nem szorongatna a hétfői pályázati határidő, nem zsizsegnének mellettem a kollégák, akkor biztos elsírnám magam azon a rövid üzeneten, amelyet egy iwiwes ismerősöm küldött ma reggel:

"szia, fura, hogy több közös állomás is volt az életünkben (rózsa, kommunikáció szak), mégsem ismertük egymást igazán. a nyár elején összefutottam valakivel, aki istenről beszélt nekem. először furcsállottam őt, meg azt is amikről mesélt. viszont a következő napon "véletlenül" ráakadtam a blogodra. nem bírtam abbahagyni az olvasást... végül úgy döntöttem, megnyitom a szívemet jézusnak! szóval csak szeretném megköszönni, hogy te is hozzájárultál mindehhez. kívánok neked sok-sok új élményt, bizonyságot, szeretetet a blogodhoz, ami sokaknak ad erőt a mindennapokban. öröm olvasni az őszinte soraidat. örülök, hogy ismét van egy közös állomás az életünkben."

hát még én. :)

hát még isten! :))