myjesus

rengeteg élmény, bátorító és elkeserítő dolog is történt mostanában, amit nem örökítettem meg a blogon, sőt, még a szívemben sem hagytam meggyökerezni. ha nem bánod, ezeket most átlépem, és folytatom a „mesélést”.

múlt vasárnap úrvacsora volt a gyülekezetünkben. mostanában a pásztorunk egy-egy tagot kér meg arra, mondják el, nekik mit jelent ez a „szertartás”. nekem amúgy is sokat jelent az úrvacsora, ezek a bizonyságtételek viszont még mélyebbé, élővé, megrázóvá, maivá teszik az egészet.

petya néhány mondata örökre megváltoztatta nézőpontomat az ige azon néhány soráról, amikor jézus azt mondja, hogy az áruló közöttük van, egy asztalnál étkezik velük. ott van a keze az asztalon, egyszerre nyúl azért a táplálékért, amelyet közösen készítettek el. akkor a tanítványok elhűlve kérdezik: "talán én, én volnék az? én árullak el téged?" sosem értettem igazán, miért kérdezték ezt? nem tudták saját magukról, hogy ők árulják-e el mesterüket?

pedig tényleg így van: az ember sosem lehet igazán biztos magában - abban az állapotában, amelyben éppen van. nem tudhatja, mikor esik el, mikor követ el olyan bűnt, amelyről azt gondolta, ő azt sosem tudná megtenni.

az az ember, aki ma „jézus mellett ül” az asztalnál (vagyis hívő, templomba járó, vagy jó embernek mondott személy) ugyanúgy eleshet… házasságtörés, pénzügyi csalás, gőgös viselkedés, pletykálkodás… elbukhat bármikor, bármiben. az, hogy ma jézus jelenlétében ülhetünk, kezeink fent vannak az asztalon, vele egyszerre nyúlunk az étel után: ajándék. kegyelem. nem érdem. nem ad okot elbizakodottságra, mások lenézésére.

júdás is jézus mellett ült.

máté 26:21 „vacsora közben ezt mondta (jézus): „igazán mondom nektek: egyikőtök el fog árulni engem. erre ők nagyon elszomorodtak, és egyenként megkérdezték tőle: ugye nem én vagyok az, uram?”

jános 13: 2, 27-30 „a sátán már korábban rávette júdást, hogy jézust igyekezzen ellenségei kezébe adni. (…) amikor júdás megette a kenyeret, belé költözött a sátán. ekkor jézus ezt mondta júdásnak: „tedd meg hamar, amit tenni készülsz!” de senki sem értette, hogy ez mit jelent. néhányan azt hitték, hogy jézus azt mondta júdásnak, vegye meg, amire szükségük lesz az ünnepen, vagy adjon valamit a szegényeknek. miután júdás megette azt a falatot, azonnal elment.”