myjesus

csütörtök délben kezdődött a rosszullét. pár napja már arra mutattak a jelek, hogy talán… de akkor hirtelen olyan hidegrázós, émelygős, görcsös roham jött rám, hogy leszámoltam ezzel a reménnyel. édes drágám összeszedett a munkahelyemen, és megkezdődött a két és fél napig tartó, félelemmel és fájdalommal kísért rémálom.

megpróbáltam elérni az orvost, aki annak idején műtött, de csak áprilisban tudtak volna időpontot adni hozzá. az ambulanciára irányítottak, ahol a fizetésem negyedét kérték volna el, ha bejutok. a meddőségi endokrinológus doktornéni az e-mailemre azt írta, hogy az erős gyógyszer kissé megzavarhatja a havit, ez mással is előfordul (na, mondjuk, azt kötve hiszem, hogy ez ilyen formában mindennapos a metformint szedőknél…). elolvastam mindent, amit a korai vetélésről tudni lehet, mert ugyan átéltem már, de az sem tűnt annyira kegyetlennek, mint a mostani fájdalom... a lázas vetélés és a befejezetlen vetélés rémképe lebegett előttem, de semmi erőm nem volt sem testileg, sem lelkileg harcolni ellene. eldöntöttem, hogy isten kezébe adom magam. az emberi segítségekről lemondva, tőle vártam az enyhülést és a szabadítást.

szombat este aztán, mintha elvágták volna, elmúlt a félelem és a fájdalom is.

másnap édes drágám azt mondta, ne vállaljam a dicsőítésben való éneklést, és kihagyhatnánk a nógrád megyei szolgálatot is. én azonban elég erőt éreztem magamban ezekre, ezért kértem őt, hogy engedjen el. mindkét szolgálat nagyon áldásos volt, és boldoggá és erőssé tett. a hétvégét a „betegség” burkából kilépve, megtisztulva és épen hagytam magam mögött.

reggel isten bátorítását olvastam a mai igében (úgy éreztem, mintha nekem írták volna ezt az elmélkedést): „ádám újból a feleségével hált, és az fiút szült, és sétnek nevezte el, mert azt mondta: adott nekem isten más utódot ábel helyett.” isten mindig tartogat számodra valamit ahelyett, amit szerettél és elvesztettél. bármit is raboltak el tőled, isten tud adni mást helyette. (…) az a helyzet, amiben épp most vagy, nem a történet vége; isten egy új fejezetet akar írni. az ördög tudja, hogy istennek terve van számodra; ezért próbálkozik annyira, hogy eltöröljön a föld színéről.”

a vonaton a főváros felé robogva pedig éppen a negyvenegyedik zsoltár következett olvasmányaimban:

zsoltárok 41: 2-4 „boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az úr. az úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának. az úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.”