myjesus

két gondolat fogott meg a vasárnapi istentiszteleten.

az elsőt egy testvérnő osztotta meg a gyülekezettel. bátorító igét kért istentől a kétezer-tizenhármas esztendőre. és kapott is, mégpedig dániel könyvéből. azt a részt olvasta, amikor a három izraelita férfi nem volt hajlandó letérdelni idegen istenek előtt, ezért máglyára küldettek. (dániel 3:20 „meghagyá a legerősebb férfiaknak az ő seregében, hogy kötözzék meg sidrákot, misákot és abednégót, és vessék őket az égő, tüzes kemenczébe.”)

olyan magas hőfokon izzott a kemence, hogy akik bedobták a három megkötözött fiatalt, azok meg is égtek (dániel 3:12 „a kemencze rendkivül izzó vala: azokat a férfiakat, a kik sidrákot, misákot és abednégót felvitték, megölé a tűznek lángja.”).

a halálra ítéltek viszont sértetlenek maradtak, sőt, amikor az álmélkodók benéztek a tűzbe, nem három, hanem négy személyt láttak. (dániel 3:25 „ímé, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé.”) a férfiak sértetlenül jártak-keltek a tűzben, majd kijöttek úgy, hogy „egy hajszáluk sem égett meg, és az ő alsó ruháik meg nem változtak, és a tűz szaga sem járta át őket.” (dániel 3:27)

a bátorító gondolat pedig ez volt: az életben a legnehezebb helyzetben is ott van mellettünk az isten-fia, jézus, aki kimenekít a sokszorosan felhevített tűzből, az élet sokszorosan megnehezített kihívásaiból. noha megkötözve, tétlenül dobnak minket a problémák közé, mégis, ott van velünk a szabadító krisztus, aki a köteleinket leoldja, és nem engedi, hogy a hajunk megperzselődjön.

a másik tanítás, amely sokat jelentett nekem, az a félmondat volt, amire már egy éve ugyan felfigyeltem, most mégis, megint megérintett, sőt, tovább is fejlődött bennem.

amikor ádám és éva úgy döntött, hogy isten nélkül akar élni, és evett a tiltott gyümölcsből, isten azt mondta, megszűntek feltétlen áldásai, és kiűzte őket arról a területről.

nagy haragja ellenére is gondoskodott róluk: ruhát készített nekik. bőrből. tehát teremtményei közül választott és áldozott fel egyet azért, hogy a tőle elfordult emberről gondoskodjon.

1mózes 3:21 „és csinála az úr isten ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket.”

mi ez, ha nem feltétlen szeretet? később ugyanezt tette egyszülött fiával: feláldozta a tőle elfordult emberek szellemi jólétéért, megváltásáért, bűneiért. nem kímélte az övét, hogy nekünk jobb legyen.

1jános 4:8 „mert az isten szeretet.”