öt héttel a vizsgálat után (mely megállapította, hogy inzulin-rezisztens vagyok), időpontot kaptam a meddőségi endokrinológushoz. az első két kérdéssel "kiderítette", hogy az elmúlt hónapban különféle segédanyagok alapján elkezdtem, és sikeresen végzem az ir diétát. megkérdezett mindent, amit ilyenkor meg kell: betegségek a családban, szokásaim, gyógyszeres kezeléseim, satöbbi.
mivel már elvesztettünk egy kisbabát, tavaly pedig egy műtéten is átestem, rögtön felírt egy gyógyszert, hogy a diéta mellett ezzel is segítse gyermekünk megfoganását és megmaradását.
„elkezdem ezt a tablettát szedni, de ha közben esetleg…” – kezdtem hozzá mondandómhoz. „… ha esetleg közben egy gyermek úgy döntene, hogy a pocakjába költözik, akkor szól nekem, és én elmondom, mi a teendő, de a gyógyszert amúgy sokan egész várandósságuk alatt szedik.” ebben a mondatban minden benne volt. hitrendszerünk, világképünk úgy csattant össze, hogy beleszédültem.
napok óta ezen gondolkodom. tudom, hogy sokan hiszik, hogy a gyermek választja a szülőt. erőt adó gondolat ez azoknak, akiknek sérült gyermeke van. vagy akinek elhunyt a gyermeke. „engem választott, hogy rövid/sérült életét leélje, mert én voltam rá méltó, én voltam elég erős ehhez az egészhez…” tényleg olyan, mintha ezzel a nézettel kérdések válaszolódnának meg, és kételyek oszlanának el.
miért félek én mégis azt hinni, hogy a gyermek választ ki minket, a szüleit, és esetleg nem a mennyei atya terve egy-egy gyermek adott családba adása? az ige azt írja, hogy az ember (még akár egy csecsemő, egy öregember, vagy egy együgyű is…) téved. döntései meghozatalában az érdekei, a tetszése, az adott hangulata vezérli.
1sámuel 16:7 „az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az úr azt nézi, mi a szívben van.”
példabeszédek 22:15 "a gyermek elméjéhez köttetett a bolondság..."
csak isten tévedhetetlen: zsoltárok 19:13 „ki veheti észre a tévedéseket?”
kétségbe lennék esve attól, ha a jövendőbeli gyermekem választana ki engem. ő azok alapján döntene, amiket most lát, amilyen most vagyok… az ember ugyanis csak a pillanatot látja. viszont isten a jövőmet is ismeri. a teremtő tudja igazán, kit hova helyez, kivel (hány és milyen nemű gyermekkel) fogok tudni küzdelmek árán is, de hatékonyan együtt élni, együtt menni végig közös életünk útján.
én úgy hiszem, hogy a mennyei atya, az igazi apukám már elkészítette a tervét velem kapcsolatban. a gyermek(ek) érkezésének idejét és mikéntjét is tudja. én belé vetem bizalmamat. tőle várom a gyermekáldást.
zsoltárok 31:6 „kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh uram, hűséges isten.”
zsoltárok 127:3 „az úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mammka2 2012.11.09. 19:38:29
"Anyám méhében is te voltál Istenem...."--megkeresem ezeket az Igéket. Kívánom tiszta szívemből,hogy a baba megfoganjon!!!!!Isten akaratából.
Adri92 · http://mylifewithwheelchair.wordpress.com/ 2012.11.12. 08:20:02
Nagyon kedves és drága vagy az Úr szemében a szolgálatodért, s gondolataidért.
Arra gondoltam leírom neked, hogy én is így érzek édesanyámmal kapcsolatban: A legjobb helyre születtem! És Istennek nagyon hálás vagyok ezért!
Imádkozom érted, értetek. Az Úr áldása legyen rajtatok gazdagon!
Judit70 · http://janos738.blogspot.com/ 2012.11.27. 19:46:00
sterretje · www.gportal.hu/alekszatim 2012.11.28. 14:54:01