vasárnap, mint ahogyan kéthetente rendszeresen az elmúlt fél évben, megint útra keltünk édes drágámmal, hogy egy szomszédos megye egyik fogyatékos intézetében bibliaórát tartsunk. a téma a „ne ölj” parancs volt. ez már megint egy olyan kérdéskör, amelytől tartottam, és amelyről sejtettem, hogy mély sebeket fog piszkálni ezekben a vak, szellemi fogyatékos, intézetlakó, magányos emberekben.
isten eme parancsa ugyanis nem csak a gyilkosságot tiltja, hanem az öngyilkosságot, magunk hajszolását, egészségünk, testünk tudatos pusztítását (a dohányzás és az alkoholprobléma az intézetben egy kívülállóként is érezhető, a lakókat szellemi-testi rabságba kényszerítő jelenség).
még el sem kezdtünk arról beszélni nekik, hogy az öngyilkosság is olyan tett, mely nem tetszik istennek, hiszen azt sugallja, hogy az ember a teremtő helyére pályázva eldönti életének végét, annak alakulását… amikor megszólal a velem szemben ülő lány: „én szoktam késsel szurkálni a hasamat, mert szerintem nincs értelme élnem. de volt olyan is, hogy a barátnőmmel fojtogattuk egymást, de nem haltam meg.” hófehér fogsora és élő szemei csillogtak. mély szellemi nyomorúság ez, melybe az évek során tapasztalt elvetettség miatt juthatott ez a lány. éppen az, aki ki nem hagyna egyetlen „hittan órát” sem, az, aki kívülről fújja a dalokat, a miatyánkot, és minden felmerülő kérdésre megfelelő, összeszedett mondatokkal válaszol.
a szemem előtt zajlik a harc! isteni ajándék, hogy láthatom, micsoda küzdelem folyik minden egyes lélekért! ki győz, a sátán (más néven vádló, aki megkérdőjelez mindent, ami jó bennünk), vagy az úr, aki mindenkinek jót, békét, reményteljes jövőt tervezett? az igéből már tudjuk, hogy aki jézusban hisz, abban már győzedelmeskedett az isten, legyőzve a sátánt, aki ezen a világon olyan hatékonyan munkálkodik az idők kezdetétől fogva.
vajon mi lesz ezekkel a lakókkal? a társadalom elhagyatottjaival? ki győzi meg a szívüket?
5mózes 30:19 „(isten) az életet és a halált adta előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess”
1jános 4:4 „ti az istentől vagytok fiacskáim, és (…) nagyobb az, a ki bennetek van, mint az, a ki e világban van.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.