myjesus

kéthetes szabadságunk utolsó állomásaként meglátogattuk a szüleimet békés megyében. annak ellenére, hogy szeptember első napjait írjuk, még mindig terem a dinnye, így esett, hogy vasárnap délután is ment tőlünk kamion, és vitte a németeknek a (már nem kifejezetten mézédes) dinnyét.

édesanya már két napja fájlalta a lábát, és eme bosszúságát meg is osztotta a papírjaira váró kamionossal. éppen elmenőben voltunk, így a férfi tanácsainak már csak a foszlányait hallottam… „nekem az vált be, hogy szinuszgörbéket rajzolok a kezemmel arra a testrészre, ami fáj. ha magának a lába fáj, rajzoljon az ujjával vagy egy tollal szinuszgörbét, amely egy intelligens görbe, és kommunikál a fent lévőkkel. amikor harmóniába kerül az isten meg a testünkre rajzolt görbe, akkor meggyógyulunk.”

hirtelen egy ige „jutott eszembe”, amelyet a bibliában olvastam. arról szól, hogy ne hívjuk magukat orvosnak, hiszen egy a mi orvosunk, jézus. az ő kezében vagyunk. ha hiszünk a saját erőnkben, gyógyító hatalmunkban, ha magunkban bízunk, azzal istent taszítjuk le a trónjáról. akkor azt mondjuk: „nincs rád szükségem, isten, meg tudom magam gyógyítani. pár perc, és volt fájdalom, nincs fájdalom. majd én megoldom, figyelj!”

a biblia azonban arról beszél, hogy mindezek a jogok (az enyhülés, gyógyulás, megmenekülés, annak időzítésével együtt) egyedül isten kezében vannak. 

máté 5:36 „a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé”

máté 23:10 „doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti doktorotok, a krisztus.”