myjesus

az idő sürget, az idő rohan. közhely, tudom. mégis, néha az ember elevenébe vág a felismerés, hogy nincs vesztegetni való időnk, tenni kell valamit, mert ezek a napok, hetek, évek nem jönnek vissza már.

az elmúlt év végétől kezdve újra rám terhelődött ez az egész “elvesztegetett idő”- dolog. lépnem kell, tennem kell az istentől elvett küldetésemért “valamit”, hiszen az idő fogy, vészesen múlik… az úr azt már többször megmutatta, hogy a látássérültekért kell tennem valamit, és úgy gondolom, hogy a nálunk nevelkedő vakvezető kutya is egy lépés ezen elhívás teljesítése felé… mégis, érzem, hogy ennél többet vár tőlem… minden fórumon szólítgat, figyelmeztet… ha csak kinyitom az igét vagy egy bibliaolvasó vezérfonalat, cselekvésre szólít fel benne.

a napi reményben például ezt olvasom: “isten irányítja az időt. ő alkotta az időt, és minket, teremtményeit az ő ideje zár körbe, és az ő szent és szerető keze irányít és vezet. a 2012-es év ajándékba kapott idő istentől. hogyan használod fel? mit gondolsz, isten szerint mit kell tenned a következő év 365 napjával?”

a mai igében így szól hozzám: “kiáltottam nektek, de vonakodtatok, kinyújtottam kezem, de senki sem figyelt.” (példabeszéldek 1:24) és “mert e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jőni, nem marad el!” (habakuk 2:3)

ebben az évben nem fogadok meg semmi földi dolgot. nem fogok elkezdeni tornázni, elolvasni a nagy klasszikusok műveit, vagy egészségesebben étkezni. már február végén csalódnék magamban. csak azt fogadom meg, hogy keresve keresem, kutatva kutatom isten akaratát elhívásommal kapcsolatban.

efezus 5:15-17 “jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az úr akarata.”