négy hete állandó pörgésben vagyok/vagyunk. a „jószággal” jártunk rádióstúdiókban, hipermarketben, faházban, esett ránk eső, fújt minket szél, de amúgy minden rendben, a kutya jól tűri, akárcsak én. ebben a munkafolyamban üdítően hatott egy elegáns szállodában megrendezett jótékonysági vacsora, melyre nagykövetek voltak hivatalosak, és amelyre természetesen nem vittem byront.
az én feladatom a vendégek - főként a külföldiek - fogadása volt. a beszédek után a nagykövetek átadták ajándékaikat a megívott roma óvódásoknak. a kicsik bájosak voltak, és döbbenten figyelték, mennyi szép ajándékcsomag tornyosul körülöttük.
ezt követően a vendégek egy hangulatos, pompázatosan megterített asztalokkal berendezett teremben foglaltak helyet. xy politikus köszöntőjében elmesélt egy régi sztorit. néhány kisgyerekkel karácsonykor a betlehemi történetet akarták előadni a gyülekezetben. viszont egyik kissrác sem akarta a gonosz fogadós szerepét eljátszani… hiszen ő az, aki nem engedi be józsefet és a várandós máriát a vendégházba. végül az egyik fiúcskát, józsikát mégis sikerült rábeszélni a szerepre, aki azonban minden egyes próbán elérzékenyült, és a „nincs számotokra hely” egymondatos szerep helyett kikiabálta a vendégfogadó ablakán: „bizony, nagyon hideg van, gyertek be gyorsan, nehogy megfázzatok!”. nos, mivel sosem tudta azt mondani a házaspárnak, hogy nem engedi be őket, valami más megoldáson kellett agyalniuk a rendezőknek. végül a kisfiú mondatát egy idős gyülekezeti tag felmondta magnóra, és az előadáson a megfelelő pillanatban lejátszották. „így kellene nekünk is élnünk: legyünk képtelenek arra, hogy nemet mondjunk jézusra!” – zárta mondandóját a politikus.
a vacsorán sok érdekes történetet hallottam, érdekes embereket ismerhettem meg. az egyik hipermarket marketingigazgatója elmesélte, hogyan ismerte meg istent, és hogyan döbbent rá az ima erejére. a feleségével már annyira szerettek volna kisbabát, hogy arra gondoltak, mi lenne, ha imádkoznának érte. letérdeltek, és azt mondták istennek, hogy a következő karácsonyra már szeretnének egy kisbabát a karjaikban tartani. rövidesen megfogant a baba, és a feleség éppen egy évre rá, szentestén adott életet gyermeküknek. azóta is folyamatosan közelednek istenhez, aki meghallgatta őszinte, kétségbeesett imájukat.
1jános 5:14 „ez az a bizodalom, a melylyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.