advent. bár a munka miatt édes drágámmal nem tudtunk igazán csenddel, nyugalommal, igeolvasással és imával ráhangolódni, mégis: a lényegét mélyen átérezzük. várni a gyermekre. a gyermek jézusra… és arra a gyermekre is, amelyet a mi szeretetünk hív életre: családunk új tagjára.
rájöttem, hogy ma miért nem sikk az advent: mostanság nem menő várni. felesleges időpocsékolásnak tűnik. postán, bankban, próbafülke előtt… várakozni idegőrlő. várni valamire, ami nincs... az pedig „duplán ciki”. kimondani azt, hogy „nincs” (csajom, pasim, szexuális életem, kocsim, ájfonom…), az felér egy szégyennel, egy lesajnálással… ez a két dolog tehát: várni, és valaminek a hiányát érezni kellemetlen, zavaró, nem trendi.
pedig örömforrás ez is. a várakozás. elképzelni, hogy milyen lesz. megtenni minden előkészületet. előre örülni az örömének, az elközelgő együttlétnek. hm. a várás sokszor nagyobb örömet jelent, hosszabb ideig tesz boldoggá, mint amikor már eljött a pillanat. a legtöbbször a készülődés, a várakozás izgalma jobban beivódik az emlékeinkbe, mélyebben beleég a szívünkbe, mint maga az esemény, a találkozás. az advent jelentése: várni arra, aki eljövendő. vajon jézus születésének ünnepével eljön a „másik” gyermek érkezésének a híre is?
róma 8:25 „amit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
a..n..i..k..ó 2011.12.18. 20:43:34
Zazálea 2011.12.20. 08:43:44