myjesus

különös dologért hálálkodott egy ismerősöm nemrég. elmesélte, hogy otthon felejtette a bérletét, és hát, mivel nem veti fel a pénz, eldöntötte, hogy aznap jegyet sem vesz a tömegközlekedési eszközökön. helyette imádkozni kezdett, hogy isten kímélje meg őt az ellenőröktől. kis idő múlva megjelent az ellenőr, még rá is köszönt az ismerősömre... de azzal a lendülettel el is haladt mellette. (pillanatnyilag úgy tűnik), megmenekült a felelősségre vonástól. "isten megsegített" - summázta a történteket.

gondolkodóba estem. vajon kérhetjük-e istentől, hogy falazzon csalásunkhoz? mert az egy dolog, hogy valaki otthon felejti a bérletét. feledékenység, rohanás, más fontosabb események, és a többi... előfordul az ilyen. de attól kezdve, hogy pénz van a tárcámban, és mégsem veszek jegyet, szándékosan a törvény ellen cselekszem (a földi jog ellen, és isten ellen is).

a bűn azt jelenti: tudva és akarva teszek valamit, ami isten akarata ellen való. (én onnan szoktam megsejteni, hogy mi tetszik/nem tetszik istennek, hogy megvizsgálom, hogy az adott dolog hova vezetne, ha "túlzásba vinnénk"... tehát, ha mindenki bliccelne a villamoson, hogyan lehetne fenntartani a tömegközlekedési eszközöket? sehogy, tehát, ha mindenki ezt tenné, valami jó végérvényesen tönkre menne, megszűnne. és a káosz, a tönkremenés, a halál, a bukás nem istentől való dolgok!)

milyen dolgokat lehet akkor kérni istentől? olyanokat, amelyek az ő alapvető jellemével, akaratával megegyeznek (tehát lehet kérni gyógyulást, fogantatást, bölcsességet, tisztaságot, de nem lehet kérni meghalást, elbukást, csalás vagy gyilkosság elfedezését). (illetve kérni lehet, de isten nem fogja azt teljesíteni... pontosabban: nem isten fogja azt teljesíteni... hanem a másik oldal.)

szálka, gerenda... most ezt gondoltad, ugye? nyilván, nem azt akarom mondani, hogy én még sosem blicceltem, vagy követtem el bűnt (szegtem meg isten kérését tudva, és akarva). nem magas lóról beszélek. tudom: én is bűnös vagyok (mint indannyian).

jól tudom azt is, hogy - még ha látszólag büntetlenül meg is úszunk dolgokat egy adott pillanatban - eljön az idő, a halálunk után, amikor már nem úszunk meg semmit: isten színe előtt ugyanis semmi sem marad rejtve.

ne gondold hát, hogy vannak kis bűnök, és nagy bűnök, és azt sem, hogy isten a kicsiket elfedezi, a nagyokat pedig megbünteti. az úr előtt a bűn: bűn. (a bliccelés éppen úgy, mint a nemi erőszak). elkövetett bűneidtől pedig csakis őszinte megbánással, és istentől való bocsánatkéréssel lehet megszabadulni, itt a földön, bárhol és bármikor.

1jános 1:9 "ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól."

zsoltárok 96:13 "eljön (az úr), hogy megítélje e földet. megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az ő hűségével."