myjesus

nemrég kézzel foghatóan megtapasztaltuk, mit is jelent a kilencvenegyedik zsoltár első hét verse.

anyóskám megkérte édes drágámat, hogy egyik nap, munka után menjen ki, és művelje meg az öreghegyen lévő kis telket. a férjem sok órányi fizikai munka után már érthető módon nem nagy kedvvel látott neki a feladatnak. de megtette. kiment a telekre, felült a kistraktorra, és felrotálta a területet. morcosan, fáradtan, piszkosan ért haza.

másnap telefonált anyóskám: “képzeld, valaki - feltehetően szándékosan - felgyújtotta a szomszédos telket. kint van a tűzoltóság. azért nem terjedt tovább a tűz, elpusztítva a telkünkön lévő szőlőt és gyümölcsfákat, mert te előző nap megművelted!” édes drágám megdöbbenve tette le a telefont. másnap kiment, és meglátta, hogy a teljesen leégett szomszédos területek mellett ott van az ép, megművelt fekete föld. a kerítést megperzselte ugyan a tűz, de nagyobb kárt nem tett.

sokkoló volt tapasztalni isten gondviselését, azt, hogy megáldotta a föld művelésébe vetett időt és energiát, és megóvta a felperzselődéstől. ezzel nyilván nem azt akarom mondani, hogy akit viszont valaha kár ért, (például leégett a háza, vagy kirabolták), azt nem szerette vagy nem védte meg az úr. anyóska fáit és kertjét például rendszeresen megdézsmálják: egy egész barackfa termését szedték le tolvajok az éj leple alatt. isten viszont “kárpótlásul” az összes többi növénye olyan gazdag termést küldött, hogy anyóskám nem csak, hogy a családnak tud eltenni belőle télire, de még ajándékozni is tud bárkinek, akiről tudja, hogy nem telik friss gyümölcsre-zöldségre. isten nem azt ígérte, hogy itt a földön nem ér baj vagy veszedelem, hanem azt, hogy az ő gondoskodó keze mindig velünk lesz, és nem hagyja hozzá forduló, szerető híveit elveszni, éhezni, nyomorogni.

zsoltárok 91:1-7 “aki a felségesnek rejtekében lakozik, a mindenhatónak árnyékában nyugoszik az. azt mondom az úrnak: én oltalmam, váram, istenem ő benne bízom! mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől. tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége. nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal; a dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.

elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.”