kétezerkilencben olvastam el először a teljes bibliát, kilenc hónap alatt. ebben az évben szeretném ezt megint megtenni. egy semmihez nem hasonlítható élmény végigvenni az igét, és elolvasni olyan részeket is, amelyeket egy „normális” igetanulmányozás alatt szinte biztos, hogy figyelmen kívül hagynék (krónika, királyok könyve, nemzetségtáblázatok, stb)…

a biblia az egyetlen olyan könyv, amely él, és amely képes minden nap mást, újat adni, éppen azt, amelyre a lelkünknek szüksége van. ez az egyetlen olyan szöveg, melynek többszöri elolvasása is új élményekkel gazdag

ebben a részben arról ír az ige, hogy isten megígérte népének, hogy beviszi őket arra a földre, ahol nyugodtan élhetnek és szaporodhatnak. itt azonban népek éltek. ennek ellenére isten azt mondja, hogy nem egy év alatt ugyan, hanem hosszabb idő alatt, szépen fokozatosan, ígéretéhez híven  beviszi népét erre a területre. de mi az oka, hogy isten nem egyszerre, hanem évek alatt adja meg a vágyott otthont? azért, hogy az előző nép által „elhagyott” területen túl ne szaporodjon a vad, és fel ne boruljon a biológiai egyensúly. ezért hozza be fokozatosan az ő megerősödött, felszaporodott csapatát. bölcs, és roppant mód végiggondolt döntés ez istentől. megteremtette az átmenetet, így vitt véghez egy teljes népcserét.

2 mózes 23: 23, 29, 30 „mert az én angyalom te előtted megyen és beviszen téged az emoreusok, khitteusok, perizeusok, kananeusok, khivveusok és jebuzeusok közé, és kiirtom azokat. de nem egy esztendőben űzöm őt ki előled, hogy a föld pusztává ne legyen, és meg ne sokasodjék ellened a mezei vad. lassan-lassan űzöm őt ki előled, míg megszaporodol és bírhatod a földet.”

jeremiás 51: 15 „(isten) az, a ki teremtette a földet az ő erejével, a ki megalapította a világot az ő bölcsességével, és kiterjesztette az egeket az ő értelmével.”