nemrég megbíztak minket azzal, hogy gyülekezetünk fiataljaival foglalkozzunk. péntekenként így újra közösen szolgálhatunk édes drágámmal, ami nagy örömmel tölt el. nyolc „fiatalunk” tizenkét és tizenöt év közötti, és nagyon különböző karakterek. ami többükre is jellemző, az az, hogy derékig érő, gyönyörű dús hajzatot viselnek. ezért nemrég kitaláltuk, hogy elvisszük őket az aranyhaj és a nagy gubanc című walt disney filmre.

ez a film egy kilométer-hosszú hajkoronát viselő királylányról szól. a lányt kisbabaként rabolta el egy boszorkány, mert a gyermek haja gyógyerejű, és örök fiatalságot szerez annak, aki megérinti, de csak akkor, ha a haj a fejen van, levágva már nincs ereje. az elrabolt gyermeket a királyi pár el nem múló fájdalommal siratja, és emlékére minden évben egyszer, a kicsi szülinapján, ezernyi lampiont enged a levegőbe. telnek az évek. a kislány fiatal nővé cseperedik a magas, mindentől elzárt toronyban. amikor kezd ráébredni arra, hogy a boszorkány a saját céljaira használja fel őt, nyomozni kezd a múltja, az eredete után, így talál vissza hűségesen várakozó, reménykedő szüleihez.

tudom, tudom, ez egy mesefilm… semmi köze jézushoz… de a helyzet az, hogy mióta találkoztam vele, nekem minden róla szól. a mese a fejemben így egy másik szálon is futott: eredetileg isten királyi udvarában születtünk, isteni tervvel és akarattal. a sötét erő, azaz a sátán azonban elrabolt minket életünk egy pontján, hogy önző céljaira használjon fel minket. érezzük ugyan, hogy valami nincs rendjén, de annyira megszokjuk a bűnt, hogy képesek vagyunk egy életet is leélni, elzárva a boldogságtól, szabadságtól, szeretettől. időnként fel-felsejlik az égen az a csodás, meleg, gyönyörű fény, amely hívogat és a hazatérés gondolatát sugallja… aztán egyszer csak elindulunk, hogy hazatérjünk. és akkor, sok-sok kaland és bűnökkel, keserűséggel eltöltött év után végre újra belevetjük magunkat mennyei atyánk karjaiba… ő ugyanis hűségesen, fáradhatatlanul eregette lampionjait a mi sötétségünkbe, hogy egyszer elinduljunk felé, elérkezzünk hozzá.

ézsaiás 9:2 „a nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!”