szentföldi utunkat a nyolcadik napon rontotta el egy olyan rosszullét, amelyre legrosszabb álmomban sem gondoltam volna: a légkonditól torokgyulladást kaptam, valami ételtől lázas-hányásos remegést, amely a havonta esedékes hasgörccsel társult, és küldött teljesen padlóra. mindez egyetlen nap alatt jelentkezett, és abszolúte kivette az irányítást a kezemből.
utitársaink imádkoztak értem, így éjszakára megnyugodott a gyomrom, már csak a lázat kellett levinnünk hűtőfürdővel és gyógyszerekkel. amikor másnap erős hitű utitársaim megkérdezték, hogy jobban vagyok-e, már szégyelltem bevallani, hogy a javulás minimális. nem lenne hitem a gyógyulásban? nem imáztam elég hittel? miért nem vagyok jobban? miért történik ez mindig éppen velem? lehet, hogy isten valakit meggyógyít, valakit meg nem? és akkor engem miért nem? a fájdalom mellett ezek a kérdések szaggatták idegeimet, gondolataimat. a repülőről leszállva aztán megtapasztaltam, mi is igazán a földi pokol. minden bajom a fülemre ment, éjjel-nappal zúg a fejem és a füleim olyanok, mintha napi huszonnégyben zsibbadnának. a hitem a mély mínuszban, az egészségem szintén.
gondoltam, ha isten nem siet segítségemre, elmegyek a dokihoz. hétfő reggel ott kezdtünk. maradék hangomon elmondtam neki, hogy sok bajom van, de már mind elhanyagolható a fülfájásomhoz képest. félreértve az egészet így kelt ki magából: „miről beszél? ezt nem lehet elhanyagolni. ez egy vírusos fülgyulladás, el fog múlni idővel. nem hanyagolhatja el, mert ez jött, és ahogy jött, el fog múlni.” gondoltam, megmagyarázom, hogy félreértett, de semmi erőm nem volt hozzá. felírt néhány vény nélkül kapható cuccot, amely már volt otthon, és szedtem is pár napja. tehát, semmiféle pozitív előrelépést nem okozott, hogy elmentem dokihoz.
hazamentem hát, és elővettem a bibliát, remélve, hogy az majd megnyugtat. kinyitottam, és három lapot előrehaladva megtaláltam azt az igét, amely felvidított és megnyugtatott, és amelyből tudtam: ha nem is jön a gyógyulás egy órán belül, mint ahogy imádkoztak értem a többiek, isten mégis itt van, ő a fülemen is úr, és meg fogja tartani egészségben. a fájdalmakon át is tudom, hogy pár nap múlva egészséges lesz mindenem!
példabeszédek 20:12 „a halló fület és a látó szemet, az úr teremtette egyaránt mindkettőt.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.