vasárnap egy csodálatos menyegzőre voltunk hivatalosak. igen, vasárnap. egy egyhetes programsorozat megkoronázásaként két hívő fiatal egy sátortemplomban ígéretet tett isten előtt, hogy megpróbálnak belé kapaszkodva, egymást ajándéknak tekintve, mindvégig kitartani.
a menyasszony idős lelkipásztor nagyapja is köszöntötte a fiatalokat. elmesélte, hogy régen ismert egy jegyespárt. a háború elszakította őket egymástól, de a menyasszony hűségesen és kitartóan visszavárta szerelmét, aki meg is érkezett... de az egyik lába odaveszett a csatamezőn. a bácsi így folytatta a történetet: „a menyegzőt megtartották. sosem felejtem el azt a nászmenetet: a vőlegény, két mankóval bicegve… mellette pedig a díszes ruhába öltözött menyasszony. később a férfi kitanulta a cipészmesterséget, és mindent megtett, hogy így eltarthassa magát és a feleségét. ők megtartották azt az igét, amit ma már kevesen... azt tanácsolom nektek, hogy tartsátok meg ti is a zakariás 8:19-et:
„csak a hűséget és a békességet szeressétek.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.