myjesus

szeretem a kenyeret. nem csak enni, de sütni, nézni, és érezni is… szoktam is mondogatni, hogy a kenyérsütő gépek önkéntes nagykövete vagyok, már vagy négy embert győztem meg a gép megvásárlásáról, kettőnek pedig mi magunk vettünk ilyet. a kenyér, a gabona, amelyet régen “élet”-nek neveznek, minden formájában ámulatba tud ejteni: édesen, sósan, fűszeresen, gyümölcsösen, mézesen… :)

a vasárnapi istentiszteleten a kenyér volt a téma. nem, nem a liszt meg a kenyér árának emelkedése, hanem isten gondviselése a kenyéren keresztül.

isten a pusztában (negyven fokban, milliónyi emberrel, köztük öregekkel, terhes nőkkel) vándorlók számára mannát küldött.

4 mózes 11:4-9 "a manna olyan volt, mint a koriandermag, hasonló az illatos gyantacsepphez. a nép elszéledt, és úgy szedegette. kézimalmon megőrölték, vagy mozsárban megtörték, azután fazékban megfőzték, és lepényt készítettek belőle. olyan íze volt, mint az olajos süteménynek. amikor a harmat leszállt éjjel a táborra, akkor szállt le a manna is.”

az emberek nem sokáig csodálkoztak eme nagy gondoskodáson, hamarosan elégedetlenkedni kezdtek, és unták a banánt, vagyis a mannát.

4 mózes 11:4 “de a gyülevész nép, a mely köztök vala, kívánságba esék, és izráel fiai is újra síránkozni kezdének, és mondának: kicsoda ád nékünk húst ennünk?”

sokan isten gondviselését feledve, elégedetlenül, kemény szívvel haltak meg a pusztában. (de ma is hányan csukják le örökre a szemüket sértődötten, elégedetlenkedve, noha életükben mindenük megvolt?) csupán negyven év múltán mehetett be a nép (maradéka) kánaán földjére. később, amikor jézus tanított, erre a mennyei kenyérre utalt. arra, amely csoda módjára érkezett meg izráel népéhez, hogy ne vesszenek éhen. ők mégis elégedetlenek voltak vele.

isten az újszövetségben újabb kenyeret küldött, jézust magát, hogy az élet kenyereként megmentsen minket a szellemi éhhaláltól. aki ebből eszik (jézusban, az ő tanításában, ma is elérhető szabadításában hisz) szabaddá lesz a reménytelenségtől, a pesszimizmustól, a lelki gyötrődésektől… és halála után örökké élhet szabadítója jelenlétében.

jános 6:47-51 jézus mondja: “bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz, annak örök élete van. én vagyok az élet kenyere. atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. de ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon: én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem."