myjesus

a névnapi ünnepi vacsi elkészítése után egy kicsit tudtam az igével is foglalkozni, míg édes drágám haza nem ért. pál megtérésének történetét olvastam. a fő-fő keresztényüldöző damaszkuszba kérte áthelyezését, hogy jézusban hívő nőket és férfiakat foghasson el, és vihessen jeruzsálembe (hogy ezrek kéjes-gúnyos üvöltése közepette oroszlánok martalékaivá tegye őket az arénában). fűtötte a gyűlölet, vágyott a vér látványára. hitte, hogy a legjobban teszi a dolgát. aztán azon az úton járva jézus jelent meg neki, aki elmondta, hogy ő az, akit pál (akkor még saul) üldöz. a találkozás tökéletesen megváltoztatta az életét. a városba érve mindenki meg volt döbbenve: „álmélkodnak vala pedig mindnyájan, a kik hallák, és mondának: nem ez-é az, a ki pusztította jeruzsálemben azokat, a kik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy őket fogva vigye a főpapokhoz?”

változása nem időleges volt, hanem örökre szóló. veszélyes következménnyel járt, (katonák megvetése, üldöztetés, mártírhalál), tehát nem volt kívánatos, jóval kacsegtető jézusban hinnie… és mégis hitt. mert maga jézus győzte meg erről. nem dogmákat tett magáévá, nem mások “bizonyítékaira” hallgatott, hanem maga jézus bizonyította be létezését számára.

mindannyian damaszkuszi úton járunk. hisszük, hogy amit teszünk, jó. sőt, a legjobb. paráznaságban járunk, miközben azt hangoztatjuk, hogy “jogunk van” megválogatni, kivel, mikor… jövendőmondókba kapaszkodunk, hiszen “jogunk van” tudni az életünk felől, kezünkbe venni az irányítást, (nehogy már isten terveire hagyatkozzunk, ami ugye kifürkészhetetlen)… sok pénzzel, hangos zenével, itallal vagy drogokkal vesszük körül magunkat, és hisszük, hogy az életet így kell élvezni… és megyünk, cask megyünk azon a damaszkuszi, poros úton, mely a totális csődbe, a bűneink mélységes mélyébe vezet.

pál története megmutatja, hogy életünk bármely pillanatában, bármilyen nagy bűnök közepette is vagyunk, találkozhatunk jézussal. ez a találkozás pedig tökéletesen megváltoztat mindent. pál néhány nap múlva már a zsinagógákban hirdeti, hogy jézus élt, él, és ő a minden ember által várt megváltó, akit, ha elfogadunk, megszabadít a bűntől, szégyentől, reménytelenségtől, depressziótól, értéktelenség-érzéstől… és ez a pál, aki boldogságot, szabadságot nyert jézustól, még a halálra is kész hitéért. hiszen tudja, hogy jézus minden szava igaz, tehát, a halála után ő is a mennybe megy, ahogy megígérte az, akit jézusnak hívnak. és akivel ma is lehet találkozni. bárkinek. bármikor.

közel négy éve találkoztam jézussal. nem “dőltem be” senkinek és semminek, nem győzött meg senki emberfia, hanem maga jézus, az egyedül élő és ma is munkálkodó szabadító változtatta meg életemet. én ebben hiszek. írhat, mondhat bárki bármit, változhat bárhogyan a tudomány állása: a szívem övé.

a wikipedia szótárban ezt a tudományos, de egyáltalán nem reményteli magyarázatot olvashatjuk pál megtéréséről: “a neuroteológia-elmélet szerint saulnak epilepsziás rohama lehetett damaszkuszba menet, agyának temporális lebenyében. ez a hipotézis magyarázná a látomásokat, és azok "transzcendens" tartalmát is. a temporális epilepsziában szenvedők közül sokaknak van transzcendens jellegű látomása. a neuroteológia azt vizsgálja, hogy vajon az agy változásának tudható-e be a spirituális, vallásos élmény. az 1980-as években dr. michael persinger kísérleti alanyok temporális lebenyét mágneses mezővel stimulálta, hogy megvizsgálja, hogy tud-e vallásos élményeket előidézni. a vizsgálatai szerint a stimulálás leginkább egy "időtlen lény jelenléte a szobában" élmény előidézésére volt alkalmas. ez a kutatás nagy szenzációt keltett, és a neuroteológia születésének mondható. érdekesség, hogy richard dawkins, híres ateista tudós is alávetette ennek a kísérletnek magát, de nála nem tapasztaltak mást, csak "evilági" hatást.”

filippi 3:7 “a melyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a krisztusért kárnak ítéltem.”

2 timóteus 2:9 “mint egy gonosztevő, szenvedek mind a fogságig; de az istennek beszéde nincs bilincsbe verve.”