mostanában nagyon foglalkoztat a lelkiismeret kérdése. mi is tulajdonképpen a lelkiismeret? minden emberben van ilyen, éljen a világ bármely pontján, egyedül egy szigeten vagy egy hatalmas metropoliszban? a lelkiismeret egyforma, tehát minden emberben ugyanazokra a tettekre reagál negatívan vagy pozitívan? lehetséges, hogy a lelkiismeret az a lélek, amelyet isten lehelt belénk teremtésünkkor, esélyt adva arra, hogy meghátráljunk egy bűn előtt vagy megtegyünk egy emberséges cselekedetet? lehet, hogy az az igazi bűn, amelyet a lelkiismeretünk elaltatása, elnyomása után megteszünk? hiszen ekkor, megtagadva isten lelkének indítását, a saját akaratunk szerint, a következmények figyelembe vétele nélkül cselekszünk?

az internetes kislexikon szerint a lelkiismeret “az ember saját tevékenységének viszonya az önmagáénak is vallott erkölcsi normákhoz és ezen keresztül munkája, tevékenysége társadalmi hasznosságának önkontrollja. a lelkiismeretben összpontosultan jelenik meg az erkölcsnek az az általános sajátossága, hogy a társadalmi követelményeket a magatartás belső ösztönzőivé változtatja.”

ha ezt szóról szóra elfogadnám, akkor azt hihetném, hogy a lelkiismeret egy olyan dolog, amely csak a társadalomban alakul ki, tehát az egyén (egyedül élve egy szigeten) nem érezheti lelkiismeretének nyomását vagy feloldozását. vagyis, egy ember csak akkor érezne lelkiismeret-furdalást mondjuk lopás vagy gyilkosság esetén, ha tudná, hogy a társadalom elítéli ezt a cselekvést. pedig hát káin is érezte testvére megölése után, hogy bujkálnia kell, mert valami borzalmasat követett el, pedig még nem volt társadalmi elvárás, törvény, amelyet megszeghetett volna. tehát úgy tűnik számomra, hogy mindenkiben van lelkiismeret, amely társadalmi normáktól független, elnyomható vagy finomítható.

a kislexikon így folytatja a jelenség leírását: “a lelkiismeret hosszú történelmi fejlődés folyamán alakult ki, és az osztálytársadalmakban igen gyakran ellentétbe került az ember valós érdekeivel és cselekvési lehetőségeivel.”

ha valóban hosszú történelmi fejlődés eredménye a lelkiismeret, akkor ez azt jelenti, hogy régebben kisebb volt a lelkiismeret “szintje”, tehát könnyebb lélekkel öltek embereket, vagy loptak el tárgyakat egymástól? a biblia egyetlen sora sem tanúskodik erről, sőt épp az ellenkezőjét olvashatjuk (ábel megölése, támár megerőszakolása mély lelki nyomorúságot okozott az elkövetőknek). számomra tehát az elfogadható, hogy a lelkiismeret egy változatlan “dolog”, amely/aki a kezdetektől napjainkig ugyanazokra a tettekre válaszol igennel vagy nemmel…

a magyar katolikus lexikon szerint: “jóllehet a lelkiismeret elaltatható és megölhető, létezése nem kérdéses. a vallástörténészek és a néprajzkutatók szerint minden népnél ismert tapasztalat (akkor is, ha nincs külön kifejezésük rá), hogy a lelkiismeret szavának teljesítése belső békével, nem teljesítése belső nyugtalansággal, lelkiismeretfurdalással jár. mivel a lelkiismeret az értelem aktusa, s egyben vissza is hat az értelemre, a lelkiismeret művelése és fejlesztése az ember belső, lelki egészségének, szellemi erejének és intelligenciájának feltétele.”

nos, én ezzel a megfogalmazással tudok egyetérteni. én valahogy azt sejtem, a fent összefoglalt megállapítások alapján, hogy talán isten teremtésünkkor belénk lehelt lelke a lelkiismeret (1mózes 2:7) (noha az ószövetségben ezt a szót egyáltalán nem találjuk meg, vagyis a lelkiismerethez hasonló “funkciót” a szívvel hozza összefüggésbe. az újszövetség sem használja magát a szót, de a jelenséget annál inkább). a szerető isten ugyanis nem személyválogató (apcsel 10:34), tehát mindenkinek (!) meg akarja adni a lehetőséget, hogy a bűnt elkerülje, és felszabadult lélekkel tegyen jót. ezért adhatta a lelkét, hogy segítsen és vezéreljen (ez a “lelkiismeret hangja”). mindamellett isten nem erőszakos, tehát hagyja, hogy mi mindennek ellenére szabadon dönthessünk: vele vagy nélküle akarjuk élni az életünket. tudom azt is, hogy isten (javunkra hozott, életigenlő) törvényei állandóak, nem változnak, telán így képzelhető el, hogy minden korban és társadalomban ugyanazokra a tettekre ösztönöz vagy mond tiltást.

(én most így látom ezt a lelkiismeret-dolgot. lehet, hogy nem állja meg a helyét, és lehet, hogy én magam is máshogy látom majd öt év múlva, úgyhogy ez az iromány olvastassék vizsgálódó szívvel és gondolkodó aggyal.)

ezékiel 20:11 “törvényeimet kijelentém nékik, melyeket az ember ha cselekszik, él azok által.”

ezékiel 36:27 “és az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.”