bele-beleolvasok egy hívő kamaszlány internetes naplójába. jól ír. nemrég elment egy templomba, gondolom, azért, hogy ne csak a saját gyülekezetének hitéletét ismerje, hanem legyen rálátása más csoportokra is. leírása a lényegre tapintott: fontos a közösségbe járás, mert hatalmas erőt, hitet, bátorítást, szeretetet adhat és kaphat az, aki a tagja… de nem mindegy, hogy ez a néhány ember milyen szívvel találkozik össze. mert isten, aki maga a szeretet, olyan helyekre „szeret járni”, ahol őt is, és az embertársakat is szeretik.

„a legvégén kiváncsiak voltunk, valaki odajön-e hozzánk.. orsi szerint igen, szerintem nem. orsinak lett igaza. odajött egy gyülekezeti tag. "gyerekek. azé’ illett volna felállnotok az áldáskérés alatt, hamár itt vagytok. mekkora tiszteletlenség ez! ráadásul a püsspökúr...! ha elmennétek egy bármilyen idegen törzsbe, és ott nem azt csinálnátok, amit kell, mmmegölnének titeket" (jól megnyomja ezeket a szótagokat.) ledöbbentünk.. zavarunkban nem tudtunk mit mondani, de most már tudnék: én éltem mongóliában, és nem lettem csak azért buddhista és sámánista, hogy elfogadjanak, vagy hogy ne öljenek meg... lényegtelen.

aztán, mikor kiürült a templom, az oltárhoz mentünk. csendesen, mosolyogva hálát adtam, hogy az én istenem elfogad úgy, ahogy vagyok, beülhetek összetörten, borzalmas lelki állapotban is a padba, és nem kell elhinnem, hogy a közös gyónástól elég szent leszek ahhoz, hogy isten találkozzon velem.

hálát adtam, hogy a hitem meggyőződés, és nem betanult szokások ciklikusa. megköszöntem, hogy ő nem kép, nem alabástromszobor, nem szent kenyérdarab, nem kisjézus, és nem is sír mélyén foszló hulla, hanem feltámadt, erős isten. és meg akar ismerni engem még jobban.”

máté 7: 21 „nem minden, a ki ezt mondja nékem: uram! uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei atyám akaratát.”